Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Dr. Ruttkay László: Az orvos Jessenius mint történetíró

Prágában akkor csak mint jó hírnévnek örvendő orvos folytatott gyakorlatot, aki egyre szorosabb kapcsolatba került a csehországi vezető körökkel, főleg a protestáns nemességgel és a városi polgársággal, de a Prágát, mint a birodalom akkori fővárosát gyakran felkereső magyar politikusokkal, főurakkal is. Erre az időre esik első történeti munkájának kiadása, amelyben II. Mátyásnak 1608. évi november 19-én Pozsonyban lefolyt koronázását írta le. Amikor ugyanis a XVII. század első éveiben a „Habsburg családi viszály" II. Rudolf és öccse, Mátyás herceg között mindjobban kiélesedett, ő ez utóbbinak pártjára állt. A jog, mindenekelőtt a protestánsok vallásgyakorlata terén biztosított jogok iránti tisztelete és szabadságszeretete tették Mátyás hívévé, akitől - az akkor már súlyosan idegbeteg II. Rudolffal szemben - a nagyobb jogtisztelet érvényesülését, a méltányos és kiegyensúlyozottabb bel- és külpolitika korszakának elkövetkezését remélte. Résztvett II. Mátyásnak 1608. nov. 19-én Pozsonyban magyar királlyá történt koronázásán és ezt az eseményt, annak előzményeivel együtt „Regis Ungariae Mathiae II. Coronatio" címen'* 1609-ben Bécsben latinul, majd ugyanazon évben Frankfurtban németül is megjelent kis munkájában leírta. Ehhez a munkához a magyar fejedelmek, illetve királyok rövid „chronographiáját" is csatolta. Jessenius részvétele a koronázáson mindenekelőtt felveti a kérdést, mi lehetett előzménye és indoka annak, hogy egy prágai gyakorló orvos a koronázás ünnepélyes szertartására elutazott Pozsonyba, azon résztvett és ennek az eseménynek nemcsak szemlélője, hanem krónikása is lett? Mielőtt erre a kérdésre választ keresnénk, röviden ismertetjük a kis munkát. Az események leírását Mátyáshoz intézett ajánlás vezeti be. Ebben a kor szellemének megfelelően, dagályos stílusban dicséri az új uralkodó addigi érdemeit, szellemi és lelki erényeit. Az ajánlás végén ez áll: „Regis Majestatis Fidissimus Doctor Jessenius Eques Ungarus"; tehát: „Királyi Felségednek leghűségesebb Jessenius doktor, magyar lovag" (vagyis magyar nemes). Amint ebből látható, Jessenius itt, mint később megjelent majdnem valamennyi munkáján, feltüntette magyar nemesi származását és aligha tévedünk, ha