Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 23. (Budapest, 1962)

Natter-Nád Miksa: A Herbárium növényei

bele is fogott második könyve összeállításába és a korábban megjelent füveskönyvek alapulvételével megírta a növényekről mindazt, amit különösen érdekesnek tartott. Kompendium — és nem kompiláció — tulajdonképpen ez a füveskönyv. Összefoglalása annak, ami a gyakorlati életben a legfontosabb, vagyis a növények vagy azoknak egyes részei miként és mikor használhatók az ember bajai és betegségei esetén. Lonicerus füveskönyvének egyszerűsége és gyakorlatiassága késztette Meliust arra, hogy ezt válassza megírandó magyar nyelvű füveskönyve alapjául. Mindenképpen nehéz és nemes munkára vállalkozott. Hiányos életrajzi adataiból azt nem lehet megállapítani, hogy melyik nyelvben volt jártasabb, latinban-e vagy németben. A latint mindenesetre jól ismerte, mert abban az időben az iskolákban a latin volt a tanítási nyelv. Azért volt nemes a vállalkozása, mert — amidőn a legtöbb könyv, sőt hazánkban csaknem minden tudományos könyv latin nyelven íródott — nemzetének magyar nyelvű könyvet akart adni. Nehéznek mutatkozott munkája azért is, mert vagy teljesen új, vagy pedig megfelelő neveket kellett keresnie a latin, görög és német növénynevek, meghatározások és fogalmak helyébe. Azok a kézzel írott és a kolostori iskolákban használt, a besztercei szójegyzékhez hasonlatos latin—magyar szószedetek nem tartalmaztak annyi növénynevet, amelyekkel a füveskönyvek latin vagy német neveit magyar szóval lehetett volna megjelölni. Janus Murmellius, német pedagógus 1528-ban Krakkóban megjelent latin—német—magyar szótára is csak a növények bizonyos csoportjára adott magyar elnevezést. A szintén Wittenbergában járt Szikszai Kovács, — latinosított nevén : Fabricius Balázs Latin—magyar Dictionáriumának kéziratos jegyzetei talán még kezébe se kerültek Meliusnak akkor, amidőn Wittenbergában Lonicerus művének fordításába kezdett. Bizonyos, hogy munkájának nagyon az elején tartott, midőn 1558-ban haza hívták Debrecenbe. Nem azért, hogy ezirányú munkáját itthon folytassa és befejezze, hanem, hogy részt vegyen abban a harcban, amely akkor a lutherizmus és a kálvinizmus, majd pedig Calvin hívei és az unitáriusok között dúlt. Melius részese lett ennek a harcnak. Járta az országot,