Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 23. (Budapest, 1962)
Natter-Nád Miksa: A Herbárium növényei
Ez történt a Somogy megyei, hajdani Horhi nevű helységében született Juhász Péterrel is, aki a magasabb tudományok elsajátítására és az új hit tanainak a megismerésére ment Wittenbergába, az egyetemre, amelyet 1502-ben a szász választó fejedelem, Bölcs Leó alapított. Az egyetemhez tartozó templom ajtajára függesztette ki Luther 1517. október 31-én az indulgenciák árusítása körül elkövetett visszaéléseket kárhoztató 95 tételét, s ez a ténykedése tulajdonképpen az első lépés is volt a reformáció felé. Juhász Péter 1556 őszén jelentkezett a wittenbergai egyetemen, amely már akkor Luther tanainak fellegvára volt. Juhász családi nevét az akkori szokásoknak megfelelően a hellén melios — juhokkal foglalkozó — szó deákosításával Meliusra változtatta. Az egyetemen az új hit alapelveinek tanulmányozása mellett Melius nagy érdeklődéssel fordult a füveskönyvek felé, amelyek az egyetem bibliothecájában egymás mellett sorakoztak, vagy kézírásos másolatokban közkézen forogtak. Ilyen volt a mainzi neves könyvnyomtatónak, Peter Schoefférnek kiadásában 1484-ben megjelent latin nyelvű „Herbarius", egy év múlva kiadott német nyelvű „Gart der Gesundheit" című könyve. Az utóbbi 381 nagy fametszetet tartalmazott s közülük 368 növényeket mutatott be. A legújabb kutatások szerint Johan Cube mester, Frankfurt városának fizikusa állította össze ezeket a könyveket különböző ritkább forrásmunkák, így a strassburgi Yincentius de Beauvais ,, Speculum naturale", Isidoras Hispaliensis Velencében megjelent „Etimológiáé" és más olyan, csupán kéziratban levő munkák alapján, amelyek a növények gyógyító erejével is foglalkoztak. Nagy becsben állott a mainzi Jakob Meydenbach kiadásában 1491-ben megjelent „Hortus sanitatis major", amely tulajdonképpen bővített kiadása volt a hét évvel korábban megjelent „Gart der Gesundheit"-nek. Összeállítóit nem ismerjük, de Meydenbach, akinek ez a könyv volt officinájának első terméke, úgy ajánlotta, hogy az „korunk legfontosabb természettörténelmi műve". Ezekről minden bizonnyal tudomása volt Meliusnak, de sokat hallhatott Otto Brunnfels latin nyelvű „hlerbarium vivae icônes" című, 1530-ban ' kiadott könyvéről, amely 1532-ben
