Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 23. (Budapest, 1962)
Dr. Bán Imre: Melius Juhász Péter
rábeszélés nélkül nem mehetett. Az önmaga kímélésének hiánya annál feltűnőbb, mert már fiatalon súlyos betegség gyötörte: magyarbródi cseh ismerőse azt közli róla, hogy olykor a szószéken lett rosszul. Nehéz lenne betegsége természetére következtetni, annak alapján azonban, hogy egykorú adat szerint daliás, szép férfi volt 5 , a legközönségesebbet, a debreceni ,,száraz betegséget", úgy vélem, mégis ki lehet zárni. Melius Juhász Péter életének eseményekben leggazdagabb szakasza az 1561 és 1571 közé eső évtized. Révész Imre kiváló tanulmányában ezt a tíz esztendőt „Debrecen lelki válsága" időszakának nevezi, tágabb értelemben véve az egész magyar politikai és szellemi élet vajúdásának évtizede volt. Dereka táján, 1566-ban megindul a világhódító Szulimán szultán utolsó rohama Magyarország ellen, Szigetvár és Gyula odavész, de az agg császár is ott marad Sziget falai alatt: a török hatalom ereje hanyatlani kezd. Az 1567-es drinápolyi békekötés 25 esztendős nyugalmi helyzetet teremt ugyan, de az évtized nagyobbik része a töröktől való apokaliptikus félelemben telik el. Itt a világ közeli vége, hirdeti Károlyi Gáspár 1563-ban megjelent Két könyv-e, 7 erre tesz célzást Heltai Gáspár Száz fabulá-jának (1566) remekbe készült 99. meséjében. 8 A magyar reformáció további osztódása meggyorsul: Arany Tamás 1561ben már antitrinitárius és egyéb észak-olaszországi eredetű eretnek tanokat hirdet Debrecenben; Egri Lukács a Tiszáninnen lép fel hasonló eszmékkel; 1566 tavaszára kiderül, hogy a magyar protestantizmus két vezető szelleme, Dávid Ferenc és Melius Péter nincsenek egy konfesszión, megindul közöttük az emésztő vita, amelyben a szabad szellemű, folyton a jobbra törő Dávid Ferenc, János Zsigmond fejedelem pártfogásával, mind merészebb léptekkel halad a dogmák felszámolásának útján, nem anélkül azonban, hogy a rajongó anabaptista tanok hatása alól ki tudná magát vonni. 1567-ben megjelent Rövid magyarázat-ában misztikus spekulációval hirdeti 1570-re az Antikrisztus uralmának felszámolását, a reformáció végleges győzelmét, Krisztus „ezeréves birodalmának", a béke és a szociális igazság uralmának eljövetelét. 9 Mindezt pedig az ellenreformáció megindulása festi alá. Oláh érsek 1561-ben a
