Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 23. (Budapest, 1962)

Herbárium

DE AQUILEGIA Aquilegia Egilopa Késelő fű Csamolyfű Ackelei) A gleg A

Quilegia, azaz Késelő fű, mint egy Viola a virága, de horgos,mint egy Sasnak az orra, aláfügg. A levele olyan, mint a Cheli doniának, azaz a Fecske fűnek. A virága olyan, mint a Szarkalábnak, de a levele szintén olyan, mint a Centauriom maius, a nagyobbik Centauria fű. Mint egy Asszonyember tarsolya, olyan a virága, aki alá függ, mint a Szarkaláb virága, avagy mint a Konkolynak, ugyan tóka vagyon a virágának, fekete magva vagyon. Terem a hegyen, réten, köves helyeken, Kertekben. A gyökerét és füvét, ha megfőzed borban, igen jó a belső megszakadt, romlott, tökös, bélfájó embereknek innya. Sőt, ha isszák minden nap, meggyógyítja azokat, akik felfualkodtak, lélegzetet nem vehetnek és akik a Vízkórságban feküsznek. A rothadt Tüdőt, Májat megtisztítja, sőt akik vért pöknek, csak ezt igyák, meggyógyulnak. Főzd meg jó vízben a gyökerét, vess Nádmézet belé, add meginnya a hideglelőnek, meggyógyul. Ha pen ig a fűnek levelét, gyökerét por[66]rá töröd és egy pénz nyomóni Sáfránnal együtt borban e fűnek porát innya adod, a Sárgaságot meggyógyítja, de mihelt megissza, akin a Sárgaság vagyon, erősen kell betakarni, hogy meg ne izzadjon utánna. Ezen haszna vagyon, ha vizét vészed e fűnek. Aquilegia, aki olyan, mint a Konkoly, a Szarkaláb, csak a levele szélesb, a tekerő csömört, hasfájást meggyógyítja, ha innya adod a vizét, vagy succusát. TERMÉSZETI Melegítő és emésztő természetű. BELSŐ HASZNAI