Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Prof. B. D. Petrov: Oroszország és a Szovjetunió orvostörténete marxista vizsgálatának eredményei

orvostörténet iránt tanúsított érdektelensége következményeként nyertek az orvostörténeti tudományos művek tényösszefoglaló (Novombergszkij munkái) vagy bibliográfiai jelleget (Zmejev értékes szótárai). Az oroszországi orvostudomány összefoglaló történetének megírására irányuló kísérletek nem sikerültek. V. M. Richter egyedülálló háromkötetes munkája, ,,Az oroszországi orvostudomány története" (Isztorija medicinü v Rossziji, M., 1814—• —1820) kifejezetten hamisító jellegű volt, s hamis szemszögből tárgyalja a tudomány történetét. Jellemző például, hogy Richter még csak meg sem említi a XVIII. század végének egyik legnagyobb orvosát, N. M. Makszimovics-Ambodik neves szülészt és pharmacologust. Dzsunkovszkij, Hanükov, Csisztovics, Garcsinszkij, Levickij s részben Lahtin synthetikus jellegű művei általában a régmúlt időkkel foglalkoztak, ám az az időszak, amikor hazai tudósaink legjobb eredményeiket nyújtották — a XIX. század második felének időszaka —, teljesen feldolgozatlan maradt. A fentiekből nem következik az, hogy mindannak, amit az orvostörténet terén a Nagy Októberi Szocialista Forradalomig csináltak, nincs semmi értéke. A terjedelmes adalékok, okmánypublikációk, a régi orvosi könyvek tanulmányozása, az Aptekarszkij Prikáz (vmilyen régi egészségügyi minisztériumnak megfelelő intézmény. Ford.) működésére vonatkozó tények kiválogatása, a népi orvostudományt ismertető terjedelmes irodalom — mindez és még sok más — végső soron nagy értéket képvisel, de sem ezek a művek, sem pedig azok a kísérletek, amelyek ezek alapján akarták felépíteni az oroszországi orvostudomány történetét, nem jártak eredménnyel, részben a hiányos tényanyag, részben pedig a történészek módszereinek hibás volta következtében. Még a haladó orvostörténészek, mint pl. N. Ja. Csisztovics, sem tudtak feljebb emelkedni annál a szintnél, mint amit az orvosi intézmény vagy orvos történetének a feldolgozása jelent. Mindazt, amit elmondottunk, nem azért tettük, hogy ezzel csökkentsük a forradalom előtti orvostörténészek szerepét, ócsároljuk őket, hanem azért, hogy ezzel szembeállíthassuk