Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Dr. Szilvay Konstantin: Keresztúry Ferenc (1735 — 1811)

finomabb szerkezetét és még inkább a természetét felfedni képes csak a domború lencsékkel ellátott szem (mikroszkóp — Sz. K.), amely az élet megismerésére van rendelve" (4. old.). De ezek az adatok a szerző véleménye szerint koránt sem elégségesek az élet megismerésére. Az emberi szervezet élettevékenységeinek törvényei, amelyek teljességgel a minket körülvevő környezettől függnek, nem érhetők el a természet általános törvényeinek ismerete nélkül. „Feltétlenül szükséges megismerni az emberi szervezet belsejében levő fizikai erőket (gravitas, attractilitas, elasticitas etc.) és legfőképpen szükséges megtudni a mozgásra való készséget" (5. old.). Figyelembe véve azt, hogy „mozgás az élettől elválaszthatatlan", Keresztúry véleménye szerint az élet megismerése céljából nagy szerepet nyer a mechanika, hidraulika, hidrosztatika és más tudományok ismerete. Közel áll ahhoz, hogy az ember szervezetét „emberi masinának" nevezze. Amint látjuk, Keresztúry itt inkább mint a vulgáris materialista felfogás híve lép fel, amely az emberi szervezet élettevékenységét az erők mechanikai kölcsönhatásával magyarázza. Ugyanakkor itt is kifejezi elégedetlenségét azokkal a szerzőkkel, akik „az emberi gépezet tüneményeinek fejtegetéseiben sokat remélnek a matematikától, mert ők ugyanazt csinálják, mint azok is, akik a lelki lénynek igen nagy hatalmat adnak a test felett" (6. old.). Az előadottak arról szólnak, hogy a természettudomány gyenge fejlettsége és főképpen Keresztúry az emberi szervezet életfolyamatainak nem eléggé következetes materialista magya) ázata folytán — nem tudja tökéletesen legyőzni a iatromechanikai nézeteket és a vitaiizmust. Keresztúry dualista nézetei igen élesen rajzolódnak ki akkor, amikor a lélekről és a testről szól. Ugyanakkor, amikor az élettan körébe vágó kérdéseket tárgyal, inkább látszik materialistának. Mindez Keresztúry spontán természettudományi materializmusának korlátoltságáról és következetlenségéről szól, amely a XVIII. század jellegzetessége volt. Legérdekesebb Keresztúry időrendileg harmadik ünnepi beszéde: „Oratio de politia medica ejusque in Rossia usu" („A politia medica" fejtegetése és annak gyakorlata Oroszországban", Moszkva, 1795. június 28. 21. old.). Érdekessége és értéke