Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Prof. B. D. Petrov: Oroszország és a Szovjetunió orvostörténete marxista vizsgálatának eredményei

Ez igen jellemző: a cári Oroszország vezető orvostörténésze lehetségesnek tartja, hogy az ország vezető egyetemén olyan orvostörténeti előadásokat tartson, amelyekben szó se esik a hazai orvostudományról. Ebben nyilvánult meg a külföld előtti hajbókolás, a hazai tudósok kiemelkedő érdemeinek lebecsülése. Annak ellenére, hogy Oroszországban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt is gazdag, nagy eredményeket felmutató orvostudomány létezett, amely elismerést vívott ki az egész világon, magának az orvostörténetnek mint a tudományos kutatás ágának s az oktatás tárgyának a helyzete egyáltalán nem volt kielégítő. Az oroszországi orvostudománynak kétszáz éves fejlődése során megvolt a maga világosan meghatározott alkotó arculata, volt számos tudományos irányzata, s egész sor világszerte elismert eredménye. N. I. Pirogov és I. M. Szecsenov, Sz. P. Botkin és I. P. Pavlov, I. I. Mecsnikov és N. F. Gamaleja, Sz. Sz. Korszakov és G. A. Zaharjin a hazai orvostudomány ezen korifeusainak neve közismert volt mind Oroszországban, mind külföldön, ugyancsak közismerten vitathatatlan volt mindaz, amivel az orvostudomány gazdagításához hozzájárultak. Más a helyzet az orvostörténeti tudománnyal: a forradalom előtti irodalom még ezeknek a kiemelkedő orvosoknak a munkásságát is rosszul vagy egyáltalán nem tárgyalta, az említett tudósok egyikéről sem készültek (N. I. Pirogov kivételével) olyan monográfiák, amelyek világosan megmutatták volna alakulásukat, fejlődésüket, hozzájárulásukat az orvosi tudományhoz és gyakorlathoz. Az a kevés, amit pl. N. I. Pirogovról írtak, alakját, érdemeit csak eltorzította, és zömében sebészi tevékenységére vonatkozott, s egyáltalán nem állt arányban azzal a kiemelkedő jelentőséggel, amelyet a sebészet és az orvostudomány történetében elfoglal. Orvostörténettel a cári Oroszországban igen kevesen, s magukra hagyva foglalkoztak, és az orvostörténetet csak egy más orvosi szak mellett művelték. A cári Oroszország kevés orvostörténésze, mint pl. L. F. Zmejev, N. Ja. Novombergszkij, L. Z. Morohovec, Ja. A. Csisz-