Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Prof. Reinhold F. G. Müller: A szomjúság (és az éhség) indiai orvosok értékelésében

kimerült ember „éhségéről és szomjúságáról" beszél, az ún. konyha-medicina-sutrában (46, 342) mindkettőről azonos kifejezéssel szól, habár az „iható" étel a szomjúságot veszi elsősorban figyelembe. Az éhséget és a szomjúságot azonban nemcsak gyakorlatilag kapcsolják össze, hanem elméletileg is. A sutra 1. 25. bevezetésében önálló jelleget tulajdonít az „éhségnek, szomjúságnak, öregedésnek, halálnak, álomnak stb.". Azonos cím alatt ugyanezeket sorolja fel a sutra 24, 9., amely a betegségeket erőkifejtésük szerint különleges módon csoportosítja. Orvosilag nagy figyelmet szenteltek az öregedésnek, halálnak és álomnak is,

40 és így nagyon feltűnő, hogy a szomjúság mellett az éhséget külön nem emeli ki. Ha az orvosi tanítószövegek nem is indokolják meg kifejezetten ezt a hiányt, az általános felfogás alapvető tételei figyelembe vehetők, de csupán az egyik irányzatra történik rövid utalás. A történeti kutatásoknál sohasem teljesen nélkülözhető időszerű visszapillantások gyakran meggyőzőek, de az indiai gondolkodásmód fejlődéséről nem tájékoztatnak. A papoktól származó régi utasításokban a „böjt"

41 lélektanilag figyelemre méltó. De csak a Satapathabrahmana I, 1, 1/7-ben

4

' előforduló kifejezés: anasana —• nem-evés — bőjtölés kapcsolható az éhség szó jelentéséhez, főleg mert folytatólagosan még másik „etimológiával" is bizonyítják ugyanazt.

43 A papok befolyása az erkölcsökre ugyancsak hozzájárulhatott ahhoz, hogy a Susruta-Samhita cikitsa 24, 118. megtiltsa a nemi közösülést elsősorban az éhes férfinek, a továbbiakban pedig rendelkezik a betegségben szenvedő férfiak ez irányú magatartása tekintetében. Az éhezést nagyra értékelték még az újkorban is. Nem ritkák a híradások a szándékos — 40 napig is tartó — böjtölésről, ami Indiában nagy csodálatot keltett. Az éhezésnek ilyetén magyarázata hozzájárulhatott ahhoz, hogy a régi orvosok sem ismerték el külön betegségnek, mint a szomj ázást. Mint már kimutattuk, a védák felfogásában a szomjúság valóságos betegség számba ment (Kausika-Sutra, 27, 9—-13.), és így tárgyalják az orvostudomány nagy gyűjteményes művei is. Történetileg az éhség-betegség értékelése továbbra is nyomon követhető. A Vagbhata-iskolák tanaiba 1800 körül friss vér