Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Dr. Berndorfer Alfréd: A veleszületett rendellenesség pathogenesise történelmi szemléletben III.

tott módszerben és a jó technikán alapszik, hanem a rendellenességgel világra hozott körülményen is, amelyet a régi szerzők és újabban egyesek újra „veleszületett rendellenesség betegségnek" neveznek. Amíg ezt a speciális adottságot nem ismerjük, és nem ismerjük a gyermek későbbi fejlődésének feltételeit sem, addig minden terápiás beavatkozásunk tulajdonképpen csak tüneti kezelés. A mi célunk ugyanaz, mint a régebbi idők és különösen a XIX. század kutatóinak a törekvése, azaz a veleszületett rendellenesség okainak felkutatása és a rendellenességek megelőzése. Ha a XIX. század első felében leírt pathogenetikus okokat mai ismereteink alapján bíráljuk el, azt kell mondanunk, hogy nincs olyan ok, amit ebben az időben ne említettek volna meg. A mi ismereteink bővültek ugyan, de ebben a kérdésben ma sem haladtunk lényegesen előbbre. Ma az öröklődést kromoszómákkal, génekkel és más módon magyarázzuk, de lényegében megváltoztatni vagy megelőzni nem tudjuk. A vírusok okozta rendellenességeket csak úgy tudjuk megakadályozni, hogy bevezetjük a művi abortust, de ez nem oldja meg a kérdést. A többi okokkal szintén így állunk. A régi kutatók nagyon helyesen látták, hogy a legtöbb esetben a rendellenességeket nem lehet csak egy okra visszavezetni, hanem valószínűleg egyszerre több ok szerepel. A mai álláspont az, hogy az öröklődést is külső ok determinálja és a külső ok csak akkor fejtheti ki hatását, ha megvan a rendellenességekre való „hajlam". Jelen előadásomban a XIX. század első felének döntő kutatásait és eredményeit akartam bemutatni a veleszületett rendellenességek terén. Az utolsó 100 év alatt csak a szemléletben és néhány részletkutatási eredményben történt változás. A második világháború utáni időkben és különösen az utolsó tíz évben előtérbe került a veleszületett rendellenességek kérdése, aminek okát abban kell keresni, hogy ma több ilyen defektusos gyermek marad életben és lényegesen többet visznek orvoshoz. A statisztikák szerint is több ilyen gyermek jön a világra. A fejlődéstanban haladást jelentett Hertwig és Roux munkássága, az örökléstanban a különböző elméletek megváltoztatták a speciális orvosi gondolkozást, a teratologiában Förster, Ahlfeld,