Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Prof. B. D. Petrov: Oroszország és a Szovjetunió orvostörténete marxista vizsgálatának eredményei

folyamatok, amelyeknek tisztázása nélkül nem lehet a szakterület — iskola, katedra stb. — történetét megírni. Az orvostörténeti doktori és kandidátusi disszertáció újabb fontos kategóriáját képezi az orvostörténeti irodalomnak. Ha a disszertáció rendszerének bevezetése utáni években az orvostörténeti témáknak alig jutott hely bennük, magányosak voltak, úgy a helyzet a Nagy Honvédő Háború után jelentősen megváltozott. A Szovjetszkoje Zdravoohranenije című folyóiratban 1960-ban az orvostörténeti témákra megírt disszertációk jegyzéke mintegy 400 címet számlál, többségüket még nem közölték teljesen, igen gazdag anyagot tartalmaznak, amely az esetek többségében marxista álláspontból van megvilágítva és kiválogatva. * A Szovjetunió népei orvostörténetének tanulmányozása az elmúlt negyven év folyamán egész sor szovjet köztársaságban különböző eredményekkel folyt. Fontos megjegyezni, hogy ez a tanulmányozás minden hiányossága mellett az esetek többségében helyes methodológiai álláspontról, az egyes népek kultúrájának tanulmányozása keretében történt. Számos munka — főként cikkek a folyóiratokban és gyűjteményekben — foglalkozik Azerbajdzsán, Grúzia, Örményország, a kazahok, üzbégek stb. orvostörténetével. Ezek igen nagy anyag összegyűjtését tették lehetővé, amelyek megmutatják minden nép orvostudománya fejlődése értékét és sajátos vonásait, valamint azokat az általános vonásokat is, amelyek közösek bennük. Tanulmányozták a Szovjetunióban lakó különféle népek ún. „népi orvostudományát" s a különböző nemzetiségek olyan kiemelkedő orvosainak szerepét, akik orvosi képzést kaptak, s hozzájárultak a mai orvostudomány gazdagításához. A hely hiánya, s az adott munka célja nem engedi meg, hogy megtárgyaljuk ennek az egész tevékenységnek sajátosságait és eredményeit, de ki kell emelnünk néhány legfontosabb eredményét, s jellemvonását.