Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Prof. B. D. Petrov: Oroszország és a Szovjetunió orvostörténete marxista vizsgálatának eredményei

ját, figyelembe véve az új módszereket és a Szovjetunióban megjelent új apparatúrát. így a korábban kiadott könyvet a szerző dolgozta át, s a kézirat sajtó alá rendezése alkalmával csak a későbbi adatokat kellett még belevinni." A monográfia anyagának felosztása igen érdekes. A bőr szabad átültetése történetének kidolgozását a szerző nagy figyelemmel végezte. Mindamellett nem akar az eseményeknek csupán krónikása lenni: számára a történeti anyag eszköz, hogy megvizsgálhassa a kérdés minden részletét, a bőr szabad átültetése különféle módszereinek előnyeit és hátrányait. A könyv záró soraiban a szerző hangsúlyozza, hogy a Szovjetunióban nagy sikerrel alkalmazzák és fejlesztik a bőr szabad átültetési módszerének sok válfaját. „Mindamellett, ha jobban megnézzük, kiderül, hogy a bőr szabad átültetésével még, viszonylag kis számú sebész foglalkozik, jóllehet sok betegnek szüksége lenne rá." A szerző feladatául tűzte ki, hogy felébressze az érdeklődést a bőr szabad átültetése és e kérdés továbbfejlesztése iránt. Ju. Ju. Dzsanelidze müvében végigkísérte a kérdés történetét, ismertette a bőr szabad átültetésének korszerű módszereit, s végül leírta a bőr egész vastagságban történő átültetésének kidolgozott eredeti módszerét. A hazai orvosok és tudósok prioritásának helyreállítása — ez a szerző alapvető elgondolása. Ju. Ju. Dzsanelidze prof. műve ékes példa arra, hogy bármely kérdés dialektikus vizsgálata magában foglalja annak történelmi elemzését. Ahhoz, hogy mélyen tanulmányozhassuk a tárgyat, foglalkoznunk kell fejlődésének történetével is. A bőr szabad átültetésének a sebészetben több mint 80 éve folyó alkalmazásának példáján a szerző kimutatja, hogy a történelmi anyag mennyi értékes adatot tartalmaz a kérdés tisztázásához, elmélyítéséhez, a gyakorlatban való felhasználásához. A sebészet történetének ismerete nemcsak a fejlődés törvényszerűségeinek felismerésében segíti a sebészt, hanem saját praxisa kibővítésében, gazdagításában is. Egyszerű orvosok, akiknek neve tökéletesen és alaptalanul feledésbe merült, számos igen értékes módszert és elgon-