Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Dr. Bencze József: A szocialista mezőgazdaság és a magyar népi gyógyászat

volt a lényeges és nem a kivitel. Az előadások nyelve latin és német volt, a hallgatók száma egészen kis számú. Már néhány év múlva belátták, hogy intézkedésük hibás volt és Budára, majd hamarosan Pestre tették át az orvosi egyetemet. A pesti egyetem is nyomorúságos és korszerűtlen volt, semmiképp sem felelt meg céljainak. A latin és német nyelvű előadások pedig lehetetlenné tették a nagyobbszámú hallgatók tanulását, hiszen a latinul és németül beszélő közép- és főnemesek nem mentek orvosi pályára, mert lenézték és rangjukon alulinak tartották, „rangbéli" pálya csak a teológia és a jog volt, a jobbágyparasztok pedig nem beszéltek sem németül, sem latinul. A feudális rend bomlása és a tőkés rendszer kezdetére esik az az idő, amikor a reformmozgalom idején nem sokat törődtek a rendeletekkel és megindították a harcot az országgyűlésben, a megyei törvényhatóságoknál a magyar nyelv és a magyar irodalom, a művészet, a természettudomány és az orvosképzés érdekében. Egyidejűleg a mezőgazdaság is változni kezdett. A hasznot alig hajtó naturális gazdálkodás helyett, amely csak arra való volt hogy valahogy megéljenek belőle, kezdtek ráeszmélni a piacra gazdálkodás jobb és gazdaságosabb voltára, a több árutermelés és piacraszállítás előnyeire. Egyidejűleg azonban a jobbágyság is mozgolódni kezdett és jogokat követelt, a dézsma és robot azonnali eltörlését hangoztatták. Ennek a korszaknak is voltak a nép gyógyászatára ható jellegzetességei, amelyek nagy része Ausztriából származott, ügy Ausztriában, mint a német nyelvterületen 100 év óta egyre nagyobb hullámokat vert a természetgyógyítók, a Naturheilkünstlerek működése. Sok ezerre tehető azok száma, akik szabályszerű hatósági engedéllyel működtek és különböző, sokszor fantasztikus módokon „gyógykezeltek". Hazánkban ugyanakkor a Helytartó Tanács kimutatása szerint vidéken 80—100 000 emberre jutott egy orvosdoktor, csupán Pesten volt az arány jobb, ahol összesen mintegy 250 orvos folytatott gyakorlatot. Az 1831. évi hatalmas kolerajárvány teljes tehetetlenségben