Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Dr. Bencze József: A szocialista mezőgazdaság és a magyar népi gyógyászat

Ugyanilyen jelentőségűek a Peer-kódex, a Pray és Tewrewk­kódex és jó néhány adatunk, amelyek mind a XVI. századig terjedő feudális századaink magyar népi gyógyászatának értékes emlékei. A következő századok (XVI—XVII. és XVIII. sz.) egyre szaporodó, de mégsem bőséges empirikus kéziratai, levelezése,, kalendáriumi feljegyzései, levéltöredékei és kisszámú nyomtatott emlékei mind-mind bizonyítékai a letűnt századok népi gyógyá­szati emlékeinek, amelyek apáról fiúra szálltak, végül is szeren­csénkre, részeiben és töredékeiben leírták és ránk maradtak becses emlékként. Az ebből a korszakból származó népi gyógyászati kifejezé­seink összegyűjtése meglehetős nehéz és nagy munkát adtak,, de ma már sikerült elég sok betegségmegállapítást, kifejezést^ tüneti körülírást és gyógyításbeli kifejezéseket, valamint a gyógyászat egyes jeleit, növények, vegyi anyagok és állati termékek neveit és felhasználási módjait megismernünk és összegyűjtenünk, amelyek mind jelentősen hozzájárultak a X—XVI. század népi gyógyászatának megismeréséhez és részben ennek alapján a honfoglalás előtti idők ködbevesző emlékeinek felderítéséhez. Ez volt az a magyar korszak, amikor a népi gyógyászat nagy része még közös volt az összes osztályok gyógyászatával, vagyis a főúri és főnemesi osztályok éppúgy hitték és alkalmazták,, mint a szegény nép, a jobbágyok, akik végtelen elnyomás alatt éltek, akiket a tized és kilenced, a harmincad, a folytonos hábo­rúskodás és hadjáratok, a meg-megújuló szörnyűséges járványok állandóan megtizedeltek, kifosztottak és földönfutóvá tettek. A főúri levéltárak kéziratai mégis azt bizonyítják, hogy a közös gyógyászati elemeket is, a főúri gazdagság igyekezett a maga módján finomabbá és jobbá tenni, könnyebben élvezhetővé, amit drága pénzen vásárolt illatos olajokkal, édesítő szerekkel stb. értek el. Ehhez természetesen a szegény népnek nem volt módja, ők a gyógynövényeket és más gyógyászati szereiket a maguk természetességében készítették el betegeiknek. Ezért nevezték ezeket „parasztorvosságnak", míg a jóízűvé tett gyógy­szerek az „úriorvosságok" voltak. Lényegük azonban nem sok­11* 163.

Next

/
Oldalképek
Tartalom