Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Prof. dr. Halmai János: Gyógyszerészetünk és gyógyszerészeink helyzete a szabadságharc idejében

az eredeti disszertációt sem az egyetemi, sem az Orvoskari, sem a Széchenyi Könyvtárban nem találtam meg, így tehát kérdéses marad az, hogy talán már 1830-ban készítette értekezését és csak 1836-ban szigorlatozott. Elítéltetését közlő német hirdetményt képen közlöm magyar fordítását pedig a következőkben adom : „Hirdetmény. Milyen szomorú következménnyel jár a mindennemű fegyverek eltitkolásáról oly gyakran, nyomatékosan és jóakaratukig ismételt előírások semmibevevése és a törvényeknek egyes egyének által kihívóan előidézett szigorúsága, új bizonyságát adja Angyal Antal polgári gyógyszerésznek tegnap sommás eljárással történt elítélése. Nevezett magyarországi, esztergomi illetőségű, 37 éves, katholikus, nős, 3 kiskorú gyermek atyja, a Kohlmarkt 1152 sz. alatti gyógyszertár tulajdonosa, megengedte magának, hogy egy rövid német kardot és 3 pisztolyt a császári, királyi arzenálba való beszolgáltatástól szándékosan elvonjon, a felségsértő Kossuth egy kis alakú mellszobrát, mint érzületének bálványát, koszorúval díszítse és vele lakásában vendégek előtt hivalkodjék; ezzel szemben szemtelenül arra vetemedett, hogy a császári királyi hadsereg egyik legünnepeltebb hadvezérének, a haza és a fejedelem egyik leghűségesebb és lovagiasabb hívének kivágott képét egyik szobájában a nyakára kötött fekete-vörös szalagon felakasztotta és ezzel rosszindulatú, az Összmonarchia rombadöntését célzó elveit képpel bebizonyította. Miután Angyal Antalra a fegyverrejtegetés, súlyosbítva az államot veszélyeztető érzelmeinek fentemlített bűnös nyilvánításával, részben vallomás alapján, részben a lakásán megtalált fegyverekkel és képekkel törvényesen bizonyítást nyert, az 1848. november 7-i és 17-i, valamint f. évi február 27-i proklamációk határozata alapján e hó 3-án jogerős ítélettel halálra ítéltetett. Csupán annak tekintetbevételével, hogy a feljelentés a fegyverrejtegetésről a szűk családi körhöz tartozó egyén részéről történt, nem kötelességérzetből és lojális szándékkal hanem nyilvánvalóan azért, hogy egy családi viszály következtében