Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 21-22. (Budapest, 1961)

Prof. dr. Halmai János: Gyógyszerészetünk és gyógyszerészeink helyzete a szabadságharc idejében

orvosok nagyobb gyakorlati képességgel, s a nagy taxák lefizetése nélkül léphetnek ki az orvosi képezdéből. De ezeknek hatáskört és kenyeret is kell adnunk ; valahára egyszer az orvosok is teljesíthessék az álladalom iránti kötelességöket és ne legyenek, mint eddig, csak egyesek gyógyítói, hanem az orvosi rendőrségnek kellő életbeléptetése mellett valahára már a közegészségügy fölött is erélyesen őrködjenek. . . Az orvosi rendőrségnek megalapítása és elrendezése tehát teendőink legsürgetősebb és legfontosabb része." E bevezetés után foglalkozik a gyógyszerészet államosításával. Kezdi a következő mondattal: „Ily általános orvosreformi eszméktől vezérelve, ezennel csak a gyógyszertárak ügyének elrendezése felett akarok néhány szót elmondani". A tárgyalás anyagából a következő mondatokat idézem. „A vidéki kezdők és hivatalos orvosok tudják, hogy a gyógyszertárakban nekik s a betegnek általában nincsen egyéb biztosítéka, mint a gyógyszerésznek önérdeke által is meg nem vesztegethető, rendületben becsületessége. . . Bocsánat a kitérésért. . . Elég legyen itt tapasztalásunk nyomán kimondani: hazánk gyógyszerészetének mostani állása sem a gyógyszerészeknek, sem az orvosoknak, sem pedig a betegeknek igényeit ki nem elégítheti? . . . Hogy

7 hazánk gyógyszerészetének mostani állása a gyógyszerészeknek igényeit ki nem elégíthetik, ezt megmutatni nem éppen nagy

T bajba kerül. . . Gyógyszerészeink legnagyobb része csak szegénylegényként lépett a pályára, melyen mint segéd kincseket nem igen gyűjthet. . . ha valamely özvegy gyógyszertár-birtokosnét vagy ilyennek leányát nőül nem vehetik, és ha a nagy lotteria vagy örökösödés útján véletlenül egy gyógyszertárnak megvételére vagy fölállítására szükséges tőkéhez nem jutnak, életök egész folytában minden szaktudományosságuk daczára is csak másoknak zsebére munkálandanak, olyanokéra, akik nem ritkán szakokkal éppen semmit, s csak a megszokott kényelemmel gondolnak. Példa erre Budapesten, s hazánkban szerteszét igen sok, tőkével nem született, pénztelen, de alapos szaktudományossággal bíró gyógyszerészsegéd, kik közül sokan átlátván, hogy ezen pályán önállóságra sohasem fognak vergődni, még idejekorán más pályát válasz-