Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)
Krisztinkovich Béla: Anabaptista orvosok, gyógyszerészek a higiénia szolgálatában
balzsamok sorakoztak az új-keresztény edényekben, amelyeknek ornamentikájában a magyar dísz- és gyógynövények stilizált változatait alakították ki. E nagyasszonyok fennmaradt leveleiben lépten-nyomon találkozunk az anabaptistákkal, akiket ismerőseiknek rekommendálnak! II. Rudolf császár 1602. évi rendelete a gyógyszerész gyakorlatról: Dispensatorium Augustaneum, megszabja, hogy decoctiót csak agyag és mázas cserépedényekben szabad végezni. Az „újkeresztény telepek" horizontális szervezettsége folytán az új-keresztény borbélyoknak adva volt a lehetőség, hogy egyazon kollektívumban élő korsós hittestvéreikkel készíttessék cl coctumaik számára a tégelyeket és egyéb patikaedényeket (lásd ugyanebből az évből, 1602-ből származó patikaedény ábráját, eredetileg a szakolczai jezsuita patikában volt és később került Kolozsvárra), s így könnyebben tehettek eleget a rendelkezéseknek. Rájuk vonatkozó eredeti történeti források közül az ún. „anabaptista krónikák" csak hézagosan emlékeznek meg az orvosok működéséről. Az anabaptista krónikák fennmaradt kéziratai a magyar könyvtárak és levéltárak ritkaságai közé tartoznak. Legjelentősebbek az esztergomi prímási leváltárban, a nyitrai püspöki könyvtárban, a gyulafehérvári Batthyány könyvtárban és a Budapesti Egyetemi Könyvtárban elhelyezett anabaptista kódexek. Az új-keresztények magyarországi történetével a XVI. és XVII. században részletesen foglalkozik az Ambrosius Reeschféle „Geschichtsbüchlein", valamint a Jacob Werner-féle „Haussbuch", melyekből az alábbi adatokat merítettük. Ezeket és egyéb anabaptista kódexeket a Mária Terézia alatti erőszakos kítholizálás idejében a szakolczai jezsuiták kobozták el és innen kerülhettek a fenti könyvtárakba. 9 Az impcriumváltozás után, különösen észak-magyarországi vonatkozásban figyeltek fel az utódállamok kutatói, s igyekeztek anakronisztikusán más megvilág ításba helyezkedni az új-keresztény történelmi adatokat. Jellemző, hogy az észak-amerikai mennoniták által kiadott nagy enciklopédia (1957—1959), amely négy folió-kötetben foglalkozik az anabaptizmus történetével, magyar történelmi adatokat alig és csak helytelenül ismertet. 10