Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

Krisztinkovich Béla: Anabaptista orvosok, gyógyszerészek a higiénia szolgálatában

ANABAPTISTA ORVOSOK, GYÓGYSZERÉSZEK A HIGIÉNIA SZOLGÁLATÁBAN írta: KRISZTINKO VICH BÉLA (Budapest) A

török hódoltság idején hazánkban az egészségügyi viszonyok is a hanyatlás útjára jutottak. Az állandó háborúskodás, az ide-oda hullámzó felvonulások maguk után vonták a járványok szörnyű pusztításait és behurcolták a „borzasztó pestist", amely a XVI. és XVII. században tízszer kaszálta végig az országot. Mindennek következménye az elnéptelenedés volt, amihez az Alföld elmocsarasodása is hozzájárult s ezt betetőzte a rettegett „morbus hungaricus", - a kiütéses hagymáz - epidémiának fellépése, amelyet a zsoldos katonák védhetetlenül terjesztettek. A hadvezetőség a higiéniát az elégtelen tábori rendszabályokkal sehogy sem tudta fenntartani. A tetvek elszaporodása pedig nagyban hozzájárult a haditáborok kedvezőtlen egészségügyi viszonyaihoz. Ez idő tájt fedezte fel egy soproni orvos - aki kapcsolatban állott az ottani anabaptistákkal -, hogy a kiütéses tífusz terjedésének főoka a tervekben keresendő. A hadseregek nyomában a luesz is járványszerűen lépett fel. A vonuló táborok megfertőzték az egész környéket, miután a tisztaság és egészség legelemibb követelményeivel sem lehetett számolni. Kifejezett egészségvédelemről e korban csak a főúri várkastélyokban és a török hódoltságot elkerült városokban lehet valamennyire beszélni. E városok vezetői a piacok tisztántartását írták elő, rendelkezne?