Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

Adattár - Orvostörténeti adatok a Vay család golopi levéltárából (dr. Bendefy László)

Richter profeszor levelének szakmai elemzésével - felkérésemre - dr. Csapody István professzor úr foglalkozott. Ennek alapján Vay Miklós generális szembajáról és a műtétről írott szakvéleménye a következő: „A tábornok szembaja ún. staphyloma volt; hernia tunicae scleroticae-nak, ínhártyasérvnek nevezték. Ez a jobb szemén - feltehetőleg himlő okozta szaruhártya- és szivárványhártya-gyulladás folytán támadt. Kékesfekete hurkaszerű kiboltosulás, amely megismétlődő nagy fájdalmak közben annyira nőtt, hogy a szemét rendesen becsukni sem tudta. A fájdalmasságot a szem keménysége, glaucoma okozta. Az is fenyegette, hogy szeme megreped és fertőződik. Csúnyán eltorzította az arcát. A régóta lassan fejlődő szembajt a belgrádi hídveréskor elszenvedett földbecsapódás még súlyosbította. A szem véglegesen megvakult. Az akkori egészségügyre jellemző, hogy a tábornok, ez az igen művelt és világlátott ember, szembajának csak nagyon előrehaladott stádiumában került műtétre. Ma megfelelő kezeléssel, illetőleg kisebb műtéttel, látása is valószínűleg megmenthető lett volna. Vay Miklós, amennyiben a háború és a közéleti feladatok nem akadályozták, nem mulasztotta el korának legismertebb szaktekintélyeit felkeresni. A cél akkor csak az lehetett, hogy a fájdalmai megszűnjenek, és hogy vendégszemet hordhasson az éktelenül elváltozott szem helyén. Az akkori lehetőségek szerint háromféle operálás jöhetett szóba. i. A szemet megpuhító csapolás; ez mint Richter (Richter A. G. - 1742-1812 - a sebészet nagynevű profeszszora volt Göttingenben, a szemészetben is kitűnt. Goethe nagyra becsülte. Tankönyvében a staphylomákkal is foglalkozott.) is írja, csak palliativ, múló segítség lett volna. 2. A szemteke eltávolítása, amit Richter teljes exstirpatio-nak nevezett, ez azonban az ő tapasztalata szerint és egyéb irodalmi adatok szerint is akkor néha halálos veszedelemmel járt; gennyes fertőzéssel és agyhártyagyulladással vagy tetanussal fertőződhetett. 3. A Richtertől másodízben ajánlott, Huntertől is jóváhagyott és Prochaskától (Prochaska G. P. - 1749-1820 •előbb Prágában, azután Bécsben az anatómia, élettan és a szemészet professzora: jelentős szemészi praxisa volt, sokat operált.) végrehajtott műtét, az ún. reductio bulbi. A szemteke elülső, súlyosan elváltozott felét lenyesték, tartalma 30 részét veszni hagyták, a szem maradványa axtán összezsugorodott. Hónapok múlva vendégszem volt viselhető. Igaz azonban, hogy a szem maradványának fájdalmas gyulladása azután sem maradt el egészen. Ez a végül mégis elvégzett műtét sem volt veszélytelen. Bódulatban hajtották végre, ami nem volt a mai értelemben vett altatás. Azért biztatja Richter azzal a betegét, hogy aki Belgrád ostrománál kitüntette magát, csak el tudja magát erre a műtétre határozni, és hogy nem lesz komolyabb fájdalma, nem lesz veszélyes sem a műtét. Azonban Stellwag bécsi szemészprofesszor könyvében (1867) azt olvassuk, hogy ezt az operálást gyakran követte gennyedés, hetekig tartó szenvedéssel és