Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

Adattár - Orvostörténeti adatok a Vay család golopi levéltárából (dr. Bendefy László)

panaszai a műtét után sem szűntek meg. 1808-ban, amikor a vesztett regensburgi ütközet híre megérkezett, azonnal újból elrendelték a nemesi insurrectiót. A felkelőknek csatára készen kellett táborba vonulniuk. Vay Miklós generális is kardot kötött és 52 éves kora ellenére a csapatok élére állt. Ezekről a napokról írja felesége a következőket: „Férjemnek — szerencsétlenségére — fájdalmas szemgyulladása volt, s ilyen állapotban kellett őt távozni látnom, hogy a parancsnoksága alá tartozó megyéket beutazhassa. Azonban amikor Nagykárolyba érkezett, az ottani megyei orvos - szerencsére - meggyógyította a szemét."

5 Vay Miklós szemének fokozatos romlását figyelemmel kísérhetjük írásának megváltozásán is. 1785-ben, első külföldi útja alkalmával részletes naplót vezetett. Ennek betűi szinte kellemetlenül aprók. A belgrádi ütközet után már nagyobb betűkkel ír. A szemműtétet megelűző időkben már 2-3 cm nagyságúak betűi. 1807-1808 óta pedig 4-5 cm nagyságú betűket tudott csak jól elolvasni. S ezzel a gyengén látó, nemritkán fájdogáló szemével végigolvasta a hozzá befutó jelentések minden sorát, és minden latin nyelvű levelet vagy felterjesztést maga fogalmazott meg. Talán még annyit tehetünk hozzá Vay Miklós generális kórképéhez, hogy háziorvosa, Bene Ferenc szerint 1820 táján ,,. . . jó erőben levő öregúr volt. Csupán időnként panaszkodott vértódulásról. Ilyenkor mellkasát is fájlalta. Ezen azonban orvossággal lehetett segíteni".

6 Vay Miklós egy külföldi útja alkalmával megismerkedett Angliában Henry doktorral, egy közkedvelt és híres szemorvossal, aki kérdések és feleletek formájában füzetkét írt a fájó szemek kezeléséről, nem feledkezvén meg ebben a füzetben a saját maga gyártotta szembalzsam használatának ajánlásáról. Vay a balzsam készítési módjának titkát Henry doktor egyik asszisztensétől (bizonyára jó pénzért) megszerezte, a füzetkét pedig lefordította és „Henry doctornak és szemorvosnak a' szemeink épségekben való megtartását és megerősítését illető regulái / Bétsben / Ns. Haykul Antal betűivel / 1816" címen közrebocsátotta. E kis könyvecskéből három példányt ismerünk. Egyik az Országos Széchényi Könyvtár régi magyar könyvgyűjteményében van, másik az Országos Orvostörténeti Könyvtár birtokában, a harmadik példány pedig dr. Csapody István professzor tulajdona. A munkát maga Vay Miklós generális fordította angolból magyarra. Miként az előszóban írja: „az eredetivel mindenben megegyező" szöveget kívánt adni „ezen kis Munkával" szembajban szenvedő embertársai kezébe. Nyilván saját maga adta ki, és maga szabta meg az árát is 30 krajcárban, mert az előszó végén ezt közli: „A fordító ezen kis Munkával a' szegény sorsú embereknek, kik ennek hasznát vehetnék, örömest ingyen szolgál . . . hazafi társainak . . ." „Henry doctornak és szemorvosnak regulái" a korabeli kuruzslásnak egyik példája. Sem terjedelménél, sem tartalmánál fogva nincs különös jelentősége. 14 Orvostörténeti közi. 209