Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)
Adattár - A legrégibb magyar nyelvű orvosi receptek időrendjéről (dr. Vértes O. András)
ADATTÁR A legrégibb magyar nyelvű orvosi receptek időrendjéről 1. E folyóirat 12. számában Sch. E. fölhívja a figyelmet a budapesti Egyetemi Könyvtár egy ősnyomtatványának, az 1490-ben [Nürnbergben] megjelent Missalc Strigoniensének 7. levelére írt magyar nyelvű orvosi receptre, s úgy véli„ hogy „talán ez legrégibb magyar nyelvű vényünk" (205. 1.), Az érdekes cikk szerzője kormeghatározásában Radó Polikárp paleográfiai véleményére támaszkodik: eszerint a kis emlék írása a XV. század végére vall. Mivel a paleográfiai meghatározások általában csak megközelítő kronológiai tájékoztatást adnak, alighanem Radó is legföljebb arra akart utalni, hogy írástörténeti szempontból nem lehetetlen az említett soroknak a XV. század végére való helyezése. Paleográfiai okok felől azonban - nézetem szerint - bejegyzésünk akár a XVI. század második feléből is keltezhető. Ha a helyesírástörténet mikroszkópja alá tesszük a szöveget, akkor két korjelző jelölésmód is szembeötlik: az egyik az sz hangé (a megh Azalny szóban), a másik az ö (ő) hangé (teoweth, keöl, teorn'y eozze stb.). Helyesírástörténetünk tanúsága szerint az sz hangértékű z ( sz ) betű általánossá csak a protestantizmussal vált (vö. Kniezsa István: Helyesírásunk története a könyvnyomtatás koráig. Bp. 1952. 161. 1.); kódexirodalmunkban igen ritka, Kniezsa (i. m.) egy példát sem idéz rá XV. századi emlékekből. Az ö (ő) hangot jelölő eà betűben 1 a XVI. századi magyar ortográfiából jól ismert ^o-nek változatát látjuk; XV. századi eo-íé\c jelet nem említ Kniezsa már idézett könyve. Ezek szerint a Missale Strigoniensébe beírt sorok aligha származnak a XV. század végéről, s még az is kétséges, hogy a XVI. század elején keletkeztek. 2. Sch. E. közöl még - a többi között — egy 1524-ben megjelent breviáriumba beírt két receptet is (205-6. 1.). Ezeket - megokolás nélkül - 1524-ből valóknak mondja. Ha nincs sajtóhiba a közlésben, akkor valószínűleg későbbi a be1 Sch. E. : i. h, 60 van helyette, valószínűleg nryomdai okokból.
