Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

dr. Berndorfer Alfréd: A veleszületett rendellenességek pathogenesise történelmi szemléletben. II. rész. Történelmi fejlődés a XIX. századig

majdnem mindazt már leszögezték, amit mi a XX. században újból felfedezni vélünk. A mai ismereteink és technikai lehetőségeink mellett természetesen számos részletkérdést másképpen látunk és értékelünk, de az alapot a mai ismereteinkhez Wolff után a XIX. század embryológusai és pathológusai adták meg. A XIX. század szakemberei azonban olyan problémákat is felvetettek, amivel még ma sem foglalkozunk behatóan, pedig az utat megmutatták. Wolff a pathológiás embryológiának kérdését csak érintette, de behatóan nem foglalkozott vele. Pár évvel Wolff könyvének megjelenése után adta ki Bonnet 1762-ben a Considerations sur les corps organisés" című munkáját. Bonnet érdekes módon tárgyalja az egyes problémákat. Kérdések formájában röviden felveti a problémát és hasonló rövidséggel válaszolja meg, különböző szempontból vizsgálva meg a kérdést. Foglalkoztatja a többek között, amit a későbbi kutatók is felvetettek, hogy ti. a fajon belüli csírák hasonlóak, vagy azonosak-e? A különbség csak a nemi fejlődésben nyilvánul meg, vagy hasonló az individuális fejlődés az állatvilágban és a növényvilágban észlelhető fejlődéshez? A válasz egyszerű, ha tekintetbe vesszük a természetben előforduló rengeteg variációt, akkor fel kell tételezni, hogy a variációkat nem a nemi különbségekben, hanem a csírák primitív konfigurációjának változatosságában kell keresni. Bonnet a rendellenességeket is variációknak tekinti, tehát a csírában kell az elváltozás okát keresni. Bonnet négy típusú monstrumról ír: 1. magába foglalja az egyes testrészek különleges alakulását, 2. csoportba azok a monstrumok tartoznak, amelyeknek szervei másképpen fejlődnek, mint általában szoktak, 3. csoportba azok a torzok tartoznak, amelyeknek kevesebb szerv vagy testrészük van, mint ahogyan fajuknak megfelelően lenni kellene, 4. csoportban pedig több testrészük van, mint amennyi kell. Ez a beosztás lényegében az alapját képezi a későbbi beosztásoknak. Még Albrecht von Haliért kell megemlíteni ebből a korból, aki hosszabb tanulmányt írt a monstrumokról. Haller mint polyhistor sokat látott, sokat tudott és sokat másképpen tudott magyarázni, mint mások. Munkáit szinte enciklopédiáknak lehet nevezni, mert annyi adatot, annyi gondolatot és tapasztalatot tartalmaznak,