Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

dr. Berndorfer Alfréd: A veleszületett rendellenességek pathogenesise történelmi szemléletben. II. rész. Történelmi fejlődés a XIX. századig

keletkezik, aki életében gyenge lesz és rothadt lesz a teste, hasonlóan mint a fadarab, amelyet a kukacok szétrágtak és a porladéka szétesik." Hasonló módon magyarázza több helyen is a fogamzást és az emberré válást. Ilyen felfogás mellett az embryológia fejlődése lehetetlen volt. A veleszületett rendellenességeket - mint azt tanulmányom I. részében kifejtettem - isteni büntetésnek tekintették, és misztikus módon magyarázták. A veleszületett rendellenességeket isroercék, amit néhány sebészi írásból tudunk, sőt azt is tudjuk, hogy pl. nyúlajkat operáltak, sőt néhány helyes észrevételük is volt, de magyarázatot nem fűztek megfigyeléseikhez, így Albertus Magnus, Jordanus Ruffus munkája után a rendellenességeket „monstra ex defectu" és „monstra ex superfluitate" csoportba osztotta be. (Albertus Magnus: De animalibus. 1495.) Az új orvosi korszak hajnalán Paracelsus foglalkozott az emberi fejlődés kérdéseivel. Paracelsus gyakorlati ember volt, de bölcselkedésében még a középkori felfogások hatása alatt állott. Bár tiltakozott a tekintélytisztelet ellen és hangoztatta, hogy azért, mert valamit a régi tekintélyes orvosok mondtak és évszázadokon át gondolkodás nélkül elfogadtak, nem biztos, hogy az helyes és igaz. Azt a nézetet, hogy a rendellenességeket isten büntetésként hozta az emberekre. Paracelsus sem cáfolja. Azt vallja, hogy a monstrumok egyrészt az anyai és apai magok diszharmóniájának következtében keletkeznek, másrészt a rossz csillagzat alatt történt nemzésnek tulajdonítja. A fejlődéstan ősidején az alapeszme végig az volt, hogy az életet adó erő az apai magban van. Az ondósejtet láthatták, vizsgálhatták és így számukra annak volt egyedül szerepe a nemzésben. A mikroszkóp felfedezésének idején az ondósejt mozgásából és alakjából azt tételezték fel, hogy abban készen van a kis ember. Ezzel a régi elmélet látszólag igazolást nyert. Az ondósejtben levő kész magzat az anya méhében megnő, amíg az anyától független életre képes lesz. A preformácíós elmélet a későbben kialakult evolúciós elmélettel szemben hosszú ideig fenntartotta magát, aminek oka az volt, hogy részben egyszerűbb elképzelni, hogy a magzat nem valami ismeretlen amorph anyagból keletkezik, hanem már készen, preformálva megvan, csak menyit