Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

dr. Berndorfer Alfréd: A veleszületett rendellenességek pathogenesise történelmi szemléletben. II. rész. Történelmi fejlődés a XIX. századig

kocsin tartózkodni. Susrutánál a mechanikai ok feltételezése dominál, de említi a diéta jelentőségét is. Ma ismerjük az ételek biokémiai jelentőségét, tudjuk, hogy a hypo- és hypervitaminosis káros lehet a magzatra. Árthat a gyakori hányás és hasmenés is. A hányás alatt valószínűleg Susruta a toxikus hányást érti és ezt figyelte meg. A hányás és hasmenés folyadékveszteséggel jár, ez a magzat fejlődését károsan befolyásolhatja. Ez annyit jelent, hogy a normális anyagcserére különös gondot kell fordítani. Figyelemre méltó a legrégibb indiai történelmi korszakból származó himnusz megjegyzése a szarvasmarháknál előforduló rendellenség okára vonatkozóan; ennek értelmében a tüdőbajos gyermekek összesöpört ürüléke képes megfertőzni a terhes szarvasmarhát. (Ludwig: Die Mantralliteratur und das alte Indien, als Einleitung zur Uebersetzung des Rig-Veda. Prag, 1878.) Ez lenne az első leírás a fertőző kórokok szerepének a rendellenességek keletkezésében. Meg kell jegyezni, hogy ezt Ludzvig 1878-ban kommentálta, amikor még az anyai fertőzés jelentőségét nem ismerték mint ma, bár ezzel a kérdéssel már előzőleg is sokat foglalkoztak. A görög tudósok közül Empedokles volt az első, aki kereste a veleszületett rendellenességek okát: a bőséges vagy hiányos ondóban, vagy magban, illetőleg annak helytelen szétszóródásában, vagy eltérő irányában vélte megtalálni. Felveti az ősnemzés lehetőségét is. Az ősnemzés gondolatával a görög filozófusok sokat foglalkoztak. Anaxagoras szerint mind a növények, mind az állatok és emberek is az iszapos földből keletkezhetnek, amelyet „aetherikus" magok megtermékenyítenek. Ezt a megtermékenyített magot az eső hozza a levegőn át, amit „Panspermiának" nevezett el. Empedokles hasonló módon elsősorban az alacsonyrendű növények keletkezésénél feltételezi, hogy mint a „föld gyermekei" a föld belső melegétől és nedvességétől fejlődnek ki és fokról fokra alakulnak át magasabbrendű élőlényekké. (Zeller: Philosophie der Griechen. Leipzig, 1892., Lippmann: Urzeugung und Lebenskraft. Berlin, 1953.) Az ősnemzés gondolata a metafizikus gondolkodás egyik következménye és majdnem kizárólag a filozófusok elképzelésében szerepelt, a természettudósok ezzel a kérdéssel kevesebbet foglalkoztak. Az ősnemzés egyik különös módját feltéte12 Orvostörténeti közi. 177