Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

dr. Berndorfer Alfréd: A veleszületett rendellenességek pathogenesise történelmi szemléletben. II. rész. Történelmi fejlődés a XIX. századig

A VELESZÜLETETT RENDELLENESSÉGEK PATHOGENESISE TÖRTÉNELMI SZEMLÉLETBEN. II. RÉSZ TÖRTÉNELMI FEJLŐDÉS A XIX. SZÁZADIG írta: Dr. BERN DORF ER ALFRÉD (Budapest) M

inden orvosi ténykedésnek célja a beteg gyógyítása és a betegség megelőzése. Egy betegséget akkor tudunk helyesen gyógyítani, ha ismerjük a betegség okát. A betegség felismeréséhez elengedhetetlenül szükséges a normális egészséges állapot ismerete. A normál anatómia és élettan ismerete nélkül sem a kóros anatómiát, sem a kóros élettant nem ismerhetjük. A kóros és egészséges állapot párhuzamos vizsgálata mutatja meg a különbséget az egészséges és a beteg között. Az összehasonlító tanulmány egymásra utaló tényeket tár fel és közelebb hoz bennünket a megismeréshez. Vendami Bacon helyesen jegyzi meg a „Nóvum Organum" II. könyvének 29. fejezetében- „Aki ismeri a természet útjait, az jobban figyelheti meg az elhajlást a normálistól; másrészt azonban, aki az elhajlásokat, a deviációkat ismeri, az sokkal alaposabban fogja a természetes normális utakat leírni." Dareste ezt a baconi tételt a teratológiára vonatkoztatva mondja : „A teratológia kiegészíti az embryologiát. Felhívja a figyelmet olyan részletekre, amelyek különben nem tűnnének fel." így lesz az embryológiának segítőtársa a teratológia. Albrecht von Haller 1759. január 5-i levelében írja többek között Bonnetnak. a francia embryológusnak, válaszképpen a kapott kéziratért: „Két típusú tudós van: van, aki gyakran megfigyel, anélkül, hogy tapasztalatait leírná; van, aki ír megfigyelés és