Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 20. (Budapest, 1961)

dr. Farkas László: A sejtelmélet és a dialektikus materializmus. II. rész

elesnek a permanenciáját és kontinuitását". (Pagel, uo. 17. old.) Más szóval Virchow azt akarja itt kifejezni, hogy a humorális elmélet nem fér össze a sejt csak sejtből elv „permanenciájával és kontinuitásával". A patológus Rokytanszky (1804-1878) és más tudósok még ezekben az években megvédték Virchowval szemben Schleiden és Schwann elméletének haladó megállapításait, pl. a sejteknek a félfolyékonv citoblasztémából való keletkezésének tételét és a testnedvek jelentőségének és fontos szerepének tényét továbbra is hangsúlyozták. Rokitanszky pl. a sejtpatológiával szemben, amely gátolja a betegségek genezisének kutatását, a kóros elváltozások forrása tekintetében az általános tényezőkre irányította a fő figyelmet: így az arterioszklerózist (érelmeszesedés) az anyagcsere kóros megváltozásának tudja be. (Lásd Vail cikkét a Sovremnoj Med. 1950. 8. sz.) A testnedvek szerepének háttérbe szorítása, a humorális elmélet mellőzése kifejezésre jut Virchownak „A vér életéről" tartott beszédében ,,. . . mindig távolabb jutott attól, hogy a vért, mint az élet egyik hordozóját vagy eleven részét tekintsük". (Vier Reden ... 88. old.) A humorális elmélet háttérbe szorulásával párhuzamosan erősödik Virchow részéről az idegrendszer szerepének lebecsülése: érdekes azonban, hogy egy alkalommal, mintegy megfeledkezve a sejtdogmáról, újra kísért tíz évvel az Einheits-Bestrebungen első megfogalmazása után a szervezet egységének gondolata: „a vér szennyeződése csak akkor okoz kárt, ha egyúttal az idegrendszer legfontosabb részeiben meg van támadva, tehát ha a vérből kiindulva a káros anyagok bizonyos idegrészekbe behatolnak." (Uo. 129. old.) Az ilyen jellegű megállapítások, amelyek ellentétesek a cellulárpatológia szellemével, a 60-as évek elején végleg eltűnnek Virchow megnyilatkozásaiból. 1864-ben pl. már a következőket írja: „ha azt mondom, hogy az emberi test csupán ilyen külön organizmusokból (sejt) áll, abból az következik, hogy a szervezet egy sokaság, ahol az egyes külön organizmusok együttműködnek, mint egy államban és ahol addig, ameddig jótékony értelemben együtt működnek, az egész