Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 19. (Budapest, 1960)

Dr. Szőkefalvy Nagy Zoltán: Winterl Jakab, a pesti orvoskar első kémiatanára

hozzá, s mint köztiszteletben álló szaktekintélyre, hivatkoztak is rá. Az Egyetem hallgatói nagyra tartották tanárukat, kétségtelen azonban, hogy tudomásuk volt arról a vitáról, amely Winterl kémiai nézetei körül kialakult, s emiatt fenntartással fogadták kémiájának sajátos eszméit. Nem is találjuk egyetlen tanítványának későbbi működésében sem nyomát annak, hogy tartósan hívéül szegődött volna ezen kémiai irányzatnak. Kováts Mihály, az első magyar nyelvű, rendszeres kémia szerzője is nem Winterl, hanem Gren alapján készítette el a Magyar Chemiát,

14 pedig könyvének elején hosszan, s igen őszinte nagyrabecsüléssel emlékezik meg egykori tanítójáról. Több ízben megkísérelte Winterl, hogy a kémiai ismeretek, s általában a természettudományok terjesztése érdekében a külföldi tudóstársaságok mintájára Magyarországon is szervezzen egy egyesületet, amely egyrészt a tudományok közösségi művelését, másrészt a tudományos eredmények közismertté tételét szolgálták volna. 1784-ben sikerült is összehoznia egy társaságot, amelynek első ülésén Winterl tartott elnöki megnyitót és előadást (az elektromos anyag kémiai megvizsgálásáról). A társaság további sorsáról semmiféle feljegyzés vagy nyom nem maradt fenn. Nagyon érdekes és jellemző az elnöki megnyitónak az a része, amely az egyesület célját körvonalazta: „Azt hiszem, a mi egyesületünknek az a szándéka, hogy a hasznos tudományokat művelje .. . amelyek a mi életünket lehetővé, elviselhetővé és hasznossá teszik. A természettudomány az alapja tehát a mi boldogságunknak." A „hasznos tudományok" megnevezés alatt felvilágosultságának megfelelően csak a természettudományokat értette, ugyanakkor viszont úgy tartotta, hogy „a hasznos tudományok szerencsétlenségére a régi nemzeti géniusz . . . csak a jogi ismeretekhez és a teológiához jutott el" hazánkban.

6 A későbbiek során is ott látjuk Winterl nevét az ilyen irányú kezdeményezések fáradhataltan támogatói között. így Pauler adatai szerint 1802-ben sikerült néhány szervezőnek már a főkormányszéki pártolást is megszereznie, a legfelsőbb jóváhagyás azonban nem érkezett meg. Az elmondottak Winterl életének, elméleti és gyakorlati mű-