Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 19. (Budapest, 1960)

Dr. Izsák Sámuel: Váradi Sámuel (1773—1857) Enyed város és Alsó-Fehér vármegye egykori orvosának élete és tevékenysége

JEGYZET ÉS IRODALOM 1. Jcncv Elek: A magyar kaszinó jubileuma. Enyedi Hítlap, 1933. május 21. («. sz.) 2. Pataki Jenő: Váradi Sámuel. Orvosi Szemle (Kolozsvár) 1930 február, 2. sz. 3. Professzorai közé tartozott Johann Peter Frank (1745-1821) klinikus és liygiénista, a több nyelvre lefordított System einer vollständigen medizinischen Polyzei (IVT. kötet, 1779-1788), valamint a De curandis hominium morbis epitome praelectionibus academicis dicata (I-VI. kötetek, 1792-1821) című kiváló munkák szerzője. - Ugyancsak tanárai voltak: Georg Joseph Beer, a szemészet professzora, valamint Lukas Johann Boer (1751-1835) neves szülész, a bécsi orvosi fakultás rendkívüli (1790), majd rendes tanára (1808), akinek gyakorlati és irodalmi tevékenysége új korszakot nyitott a modern szülészet fejlődésében. Legfőbb munkája: Naturalis medicináé obstetriciae libri septem (1812, német kiadás 1834). 4. Lásd Váradi végrendeletét; kézirat 15. oldal. 5. Váradi Sámuel: A tehén himlő avagy a vaktzina természetének és terjesztése módjainak rövid előadása (Bécs, 1802) ajánlásából; első számozatlan oldal. 6. Aloisio Careno (született 1766-ban Paviában), bécsi orvos, a himlőellcni oltást népszerűsítő, 1790-ben és 1801-ben megjelent művei folytán vált ismertté. Ö fordította latinra Ed. Jenner klasszikus művét, mely fordítása 1799-ben jelent meg nyomtatásban. Careno a szerzője egy, a pellagráról szóló műnek (Tcntamen de morbo pellagra; Bécs, 1794) is, mig egy másik könyve a csecsemők gondozásával foglalkozik (Saggio della maniera d'allevare i bambini di mano; Pavia, 1794). 7. Váradi S.: A tehén himlő avagy a vaktzina. Bécs, 1802; 219-220. old. 8. Lásd erre vonatkozólag V. V. Vereszajcv Egy orvos feljegyzései című könyvét (román kiadás; Bukarest, 1951). 9. Giovanni de Carro (az irodalom Jean de Carro és Johann Ritter von Carro néven is említi), neves bécsi orvos, 1770. augusztus 8-án született, meghalt 1867. március 12-én. Orvosi tanulmányait Edinbourghban folytatta és 1793-ban fejezte be, míg doktorrá a bécsi fakultáson avatták 1796-ban, ahol katedrát is kapott. Az elsők közé tartozott Európában, akik a himlő elleni oltást alkalmazták. 1799 május 10-én saját gyermekeit is beoltotta. Nagy érdemeket szerzett a himlő elleni oltásnak Törökországban, Görögországban, Perzsiában és a kelet-indiai angol gyarma^Jkon való meghonosítása terén. Constantin von Wurzbach szerint (lásd C. von W. : Biographisches Lexikon des Kaisertums Östercich, II. rész, Bécs, 1857; 295-297. old.) a moldvai és havasalföldi bojárok értékes