Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 19. (Budapest, 1960)

Dr. Izsák Sámuel: Váradi Sámuel (1773—1857) Enyed város és Alsó-Fehér vármegye egykori orvosának élete és tevékenysége

kell még arra a lehetőségre is, hogy a különböző pénzreformok során Váradi hagyatéka az idők során elértéktelenedhetett. Ami az enyedi orvosi könyvtárat illeti, az Váradi halálát követő években több száz kötetre emelkedett s végül is 1943-ban Enyed városa azt a szebeni Orvosi Kari könyvtárnak adta át, s ma a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban van. A könyvtár teljes állománya, átadáskor, 547 kötetből állott. Különösebb figyelemre tarthatnak számot végrendeletének orvosi vonatkozásai, amelyek fényt vetnek Váradi gondolkodásmódjára. Büszkeséggel vegyes elismeréssel emlékezik meg neves erdélyi orvos-elődeiről, bár azok sorában nem találjuk meg a kiváló Nyulas Ferenc nevét, akit viszont - máshol - a himlőoltás első erdélyi terjesztői között említ. Míg mások érdemeit hangoztatja, jónak látja ugyanakkor saját érdemeiről is megemlékezni, s így önmagáról többször ír; szülészmesteri tevékenységével kapcsolatban (elsőnek használt forcepset megyéjében); a „köz jó iránti" érzésére hivatkozik a Bécsben kölcsönpénzzel, valamint az Enyeden megjelent eperfa-selycmhernyó tenyésztésről kiadott könyveivel és a bába-utasítással kapcsolatban. S ha ez, az ő esetében nem is puszta öndicséret számba megy, mindenesetre figyelmeztetés utódai számára, hogy ő is az érdemes erdélyi orvosok sorába tartozik. Végrendelete tanúskodik arról, hogy igen nagyra értékelte az orvosi tapasztalás jelentőségét, és a beteg, vagyis a sikeres gyógykezelés érdekében hangoztatja annak előnyeit, értékét az elméleti ismeretekkel szemben. Szükségesnek tartotta az empirikus gyógyászok eljárásainak kikutatását, hitt a népi gyógyítók - szerinte több esetben eredményes - módszereiben. Őszintén bevallja, hogy bizonyos „tébolyodottakat" akik nek kezelésében kudarcot vallott, ő maga küldött az „ajtai öreghez", aki eredményesen kezelte azokat. Amikor felhívja kortársai figyelmét a népies gyógyeljárások komolyságára, Váradi nem kisebb példákra hivatkozik, mint Jenner és Whitering, akik maguk is a népies gyógyászat kincsesházából merítették eljárásaik alapgondolatait. Végrendeletében pozitív részek mellett találunk olyan megnyilvánulásokat is, amelyek Váradi gondolkodásának ellentmondásait tükrözik. Ezek közé tartozik a zsidó származású orvosok-