Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 19. (Budapest, 1960)
Dr. Izsák Sámuel: Váradi Sámuel (1773—1857) Enyed város és Alsó-Fehér vármegye egykori orvosának élete és tevékenysége
jük meg a szüléket, nem utálatos-é az, a ki tulajdon hasznának aze fel áldozni nem irtódzik? Könnyen meg számlálhatnék azokat, a kik Erdély és Magyar országon a hólyagos himlőt bé oltatni bátorkodtanak, de nagy azoknak száma a kik Angliában és másutt, talán szerentsésebb környül állások között himlőztenek volna meg, ha a bé oltás soha sem lett volna esméretes. Használt azoknak kikbe bé oltatott, s ártott azoknak, kiknek vagy pénzbéli tehetségek, vagy elég bátorságok nem volt. yjjdik. ^ tehén himlő fel tanálása még igen újj és ha szintén a tehén himlő után egy két holnappal meg nem fogant is a bé oltatott hólyagos himlő, nem lehetünk bizonyosak, ha valyon örökre meg menti-é?" Ezt az ellenvetést tsak a teheti, a ki előbb szereti szóllani, mint a dolgot a maga egész ki terjedésében meg vizsgálni. Az igaz, hogy nem régen tette közönségessé Jenner találmányát, de régtől fogva gyűjti tapasztalásait. A tehén himlő hazájában a legidősöbb emberek is azt bizonyíttyák, hogy soha hólyagos himlőben nem lehet az, a ki egyszer volt tehén himlős. Jenner, Pearson, Woodville, Fermor, Robert Holt a mint sokszor említtetett, sok olyan emberekbe oltották bé a tehén himlőt, a kik 30. 50, 60 esztendőkkel voltának annak előtte tehén himlősök, hólyagosok pedig soha sem. Egybe sem fogant meg. A ki nem hiszen eléggé az Angliai tapasztalásoknak, tessék Hellwagnak, az Eutinba talált tehénhimlősökről ki adatott tudósításait meg olvasni, találni fog olyan példákot, melyek egyedül is elégségesek lehetnek, a jelenvaló ellenvetésnek meg tzáfolására. De ha ezeket a számos esztendőjű példákot külön gondoljuk is, vágynak már TO esztendei tapasztalásaink. Mi tilt meg, a tapasztalások idejének rövidgségét, az értelem segedelme által az egész életre ki terjeszteni? VIII d,k- „Vágynak példák, hogy a tehén himlő bé oltása után meg himlőztenek és némelyek meg is holtának". Vágynak, az tagadhatatlan és lehet tartani attól, hogy ennek utánna is lesznek. De ki oltották volt azokat? nem tudatlanság, vagy éppen rossz indulat volt-é annak az oka? Egygyetlen egy példát sem tudnak ilyent a Jenner, Pearson, Ballhorn, Careno, de Carro-óltoványai közzül említeni. Ha tsak egy hólt volna meg köz-