Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 19. (Budapest, 1960)
Dr. Izsák Sámuel: Váradi Sámuel (1773—1857) Enyed város és Alsó-Fehér vármegye egykori orvosának élete és tevékenysége
oltási kísérletekről, amelyeket 1801. szeptember i-én a bécsi közkórházban a hatósági személyek, köztük P. I. Ferro és Johann Peter Frank jelenlétében hajtottak végre. A védőoltás útján nyert himlő elleni védettség ellenőrzése, amely ugyanazon év november 12-én ugyanazon személyek jelenlétében ment végbe, a jenneri módszer teljes győzelmével végződött. Ha figyelembe vesszük Váradi művének az egész kérdésre kiterjedő, átfogó voltát s szerzőjének azt a törekvését, hogy az általa választott probléma népszerűsítésénél minden szükséges vonatkozásra kitérjen, - Váradi eme könyve kétségkívül a múlt század elejei, c tárgyra vonatkozó orvosi irodalom legjobb alkotásai közé sorolható. S bár Váradi haladó gondolkodása - orvosi vonatkozásban is - a felvilágosodás hatása alatt fejlődött ki, a lideizmus kereteit nem lépte túl, sőt agnosztikus megnyilvánulásoktól sem mentes („Az ember nem alkalmatos a természetnek tsak szinét is meg esmérni, annyival kevésbé hathat bé az ő látása, annak mélységébe. Nem tudja senki is valóban, mitsoda módon dolgoznak az orvosságok az egesség helyre állítására"). 32 Az ilyen tartalmú kijelentéseit semmi esetre sem igazolhatja, legfeljebb viszonylag érthetővé teszi könyve megírásának kora, amikor az élettan, a kísérleti pathológia és a farmakodinamika még gyermekcipőben jártak. Később, Dr. Magendi (1783—1858), Cl. Bemard (1813-1878), A. M. Filomafickij (1807-1842), J. P. Müller (1801-1858) és mások tevékenységének eredményeképpen a fiziológiai és a kísérleti pathológia erőteljes lendületet vett. Abban az időben azonban, amikor a doktori felavatásra váró Váradi a himlő elleni oltásról szóló könyvének kéziratával foglalkozott, a mai értelembe vett kísérleti élettan még modern művelőire, kutatóira várakozott. A fiatal Váradi teljes lelkesedéssel és odaadással karolta fel a jenneri védőoltás elterjesztésének ügyét. Csodálattal nyilatkozik Jenner kiemelkedő érdemeiről: „Végre Doktor Jenner Eduard az emberi nemzet meg betsülhetetlen javára, az orvosi kar díszére, a tehén himlő természetének meg esmérése által olyan szerre talált, a mely által a himlőt, ezt az emberi nemzetet, a bé oltás fel találásáig ellene ál hatatlanul pusztító, és azután tsak keskenyebb határok közzé szoríttatott, de még is rettenetes nyavalyát, leg