Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 19. (Budapest, 1960)
Kárpáti Endre: A magyarországi alkoholellenes küzdelem története
voltak, akik - bár kitűnő ismerői a kérdésnek - társadalmi vonatkozásban hamis következtetésekre jutottak. Dr. Lechner Károly, a kiváló ideggyógyász professzor, az alkoholellenes mozgalom lelkes híve és aktív résztvevője, egyik előadásában az alkoholizmust a „műveletlenség" következményének tünteti fel. „Ezzel a műveletlenséggel függ össze - fejti ki Lechner - a sztrájkoló mánia is. Sohasem józan cselekvés a sztrájkolás. Majd mindig a korcsmából indul ki a fanatizáló hatás." 99 Végül megállapítja, hogy a sztrájkolás következménye a munkás elszegényedése, ami további ivásra csábít. Ennek megint az a következménye, hogy az illető rossz táplálkozási és egészségtelen lakásviszonyok stb. közé kerül. Látjuk tehát, hogy Lechner feje tetejére állítja a dolgokat, felcseréli az okot a következménynyel. A kiindulóponton a „műveletlen", sztrájkoló, ivó munkás áll, aki végsőfokon a pauperizmushoz jut cl. A társadalmi mozgalmakat és nyugtalanságokat is az előző nemzedék túlzott alkoholizmusával hozza összefüggésbe: . . . „Azért olyan anarchista, kielégíthetetlen a mi társadalmunk, azért olyan egyensúlytalanok az egyesek, azért olyan nagy a hajlandóság mindenütt a rosszra, bűnbeesésre . . ., mert mindenki, még dédapáink révén az alkohol hatása alatt állunk. Ez az alkohol izgatja oly fonákul társadalmunkat." 100 Cholnoky Jenő viszont nacionalista szempontból szorgalmazza az alkoholcllcnességet. Amikor az alkoholkérdést elemzi és kihatásait vizsgálja, a dzsentri és a nemesség szupremáciáját félti a társadalmon belül, és a magyar szupremáciát Közép-Európában, írásában nyoma sincs a Good Templarok és szocialista absztinensek humanizmusának. „Dzsentrink - írja Cholnoky - a kártyán és borgőzben pusztul el . . . Ha ez így megy tovább, nincs mentsége a magyarságnak. Nemzetiségeink közt a tehetségteleneket, a butákat, a durva köznépet pusztítja, magyarságunkból a legbecsesebb intelligenciát szemelte ki. Nemzetiségeinknek csak munkás kezét bénítja meg, de nekünk fejünket veszi, elviszi vezető családainkat... Jó helyettük ingatagabb alap, amelynek családi tradíciója híján, nincs meg a nemzeti érzése sem oly mértékben, mint amannak volt." - Végül is a következőkkel zárja le fejtegetéseit: . . . „és még nem kábult elmével, józan ésszel, veleszületett
