Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 19. (Budapest, 1960)

Kárpáti Endre: A magyarországi alkoholellenes küzdelem története

kólákra vonatkozóan. Rögtön hozzá kell tennünk, hogy ezeket a rendelkezéseket nem mindig hajtották végre. Egy 1905-ös rendelet arról intézkedett, hogy minden iskolai olvasókönyvnek tartalmaznia kell egy olvasmányt az alkoholkérdésről. Más esetekben köriratok, ajánlják az antialkoholista sajtót az iskoláknak. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1912-ben rendeletileg írja elő, hogy az év bizonyos napján az elemi iskolákban és tanítóképzőkben alkoholellenes napot kell tartani és az iskolák növendékeit: az alkoholizmus káros következményeivel meg kell ismertetni.

85 Az antialkoholisták erőfeszítése az ifjúság körében meglevő alkoholizmus leküzdésére eredménnyel azért nem járhatott, mert a kapitalista viszonyok közt a szesztőke alapjait semmiféle propagandával megingatni nem lehetett. A magyar államnak, főképpen az 1888-as törvények óta a szeszadó volt a fő bevételi forrása. A Statisztikai Hivatal 1891. évi jelentése is ezt igazolja. „A szeszadó jövedelemnek az 1888. évi nagy föllendülése, az ezen évben hozott XXIV. és XXV. t. c. eredménye. A törvény 1888. szeptember i-én lépett életbe és mát ugyanezen év is jelentékeny többletet tüntet fel, az 1889. évi jövedelem pedig az előjegyzésbe vett 20 millió forintot 3 millió forinttal meghaladta."

86 Ezekben az években a szesz és italadó emelkedését szemléltetően mutatja az alábbi táblázat: szesz bor 882 6,85 millió kor. 3,40 mill, kor 883 7,60 3-59 884 8,73 3,62 885 11,18 3,72 886 io>73 3,82 887 9,98 3,94 888 14,86 5,68 889 22,95 6,15 890 22,00 6.00 891 23,00 6,15 87 Az 1902-ben befolyt szeszadó összege már a 38 milliót is meghaladja. A kapitalista állam adóztatási rendszerét a fogyasztási