Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 19. (Budapest, 1960)
Kárpáti Endre: A magyarországi alkoholellenes küzdelem története
írta, hogyan terhelik jobbágyaikat „sokfele hitvány marhának, hitvány herengnek, drága olajnak, hitvány bornak, hitvány sernek, férges sajtnak, halnak reájuk osztásával és egyéb álnok fosztassál".' Ebben az időben az iszákosság még nem a nép szokása. Az urak, nemesek tobzódása viszont mindennapos jelenség. A reformáció, amely a feudalizmust erkölcsi oldalról bírálja, prédikátorain keresztül bátor szókimondással állítja pellengérre a főurak, nemesek kicsapongásait, tobzódását, részegségét, fényűzését. Heltai Gáspár 1572-ben megjelent agitatív írása „A részegségnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról való dialógus"-a nyitja meg ezt a sort, amely Farkas Andráson. Szkhárosi Horváth Ádámon, Kulcsár Endrén, Bornemissza Péteren, Tolnai Decsi Gáspáron keresztül Pázmány Péterig, az ellentáborig vezet. Egyoldalú lenne a beállítás, ha a borfogyasztók táborát csak a nemességre korlátoznánk. Az országban nagy számú katonaság állomásozott a végvári vonalakon, külföldi zsoldosok a mögöttes területeken. Ezek mind fogyasztópiacot jelentettek a földesúr termékei számára, köztük a borra is. Az állandó hadi mozgás, létbizonytalanság, anarchikus állapotok pedig elősegítették az ivási hajlam és szokások nagyobb térhódítását. Magyari István munkájában („Az országban való sok romlások okairól") bírálja ezeket az állapotokat: „mi penig az táborban is igaz úgy megkívánunk minden pompaságot, jó lakást és részegséget, mint házunknál. Sokszor úgy iszunk a jó borban, hogy másnap jól feljő még az nap is, s mi mégis hadnagyostul az fészekben aluszunk és hortyogunk". 2 De nemcsak a prédikátorok utalásai, hanem az urbáriumok utasításai is következtetni engednek arra, hogy ebben az időben jelentős mennyiségű szeszesitalt, főleg bort fogyasztottak. Ezekben az utasításokban, már egyre gyakrabban szerepel az égettbor és a pálinka neve is. Rákóczi György 1634-ben figyelmezteti udvarbíráit, hogy borról, serről gondoskodjanak, a korcsmák üresen ne álljanak. Vacsay Pál nádor egyik utasításában 1635-ben a következőket rendeli el: „az borok sepreit az mi leszen a jövendőben az égett botosoknak aggyá cl 5, vagy 6 pénzen iccéjét". 3 Egy 1624-ből való eöttevényi urbárium szerint: „minden egyes teljes gazda tartozik
