Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Dr. Hints Elek: Császármetszések a sterilitás előtti időben (Semmelweis korában)

A XIX. század elején már külön szakmává alakult ki a szülé­szet és nőgyógyászat. Önálló osztályokat létesítenek. Bicbat kez­deményezésének hatására megindult a kórboncolás, amiben a szülészorvosok is tevékeny részt vettek. A boncteremből a szülő­szobába siető orvosok maguk oltják be a szülőnőbe a fertőzés csíráit és válnak okozóivá az elszaporodó gyermekágyi láznak. Ezen viszonyok ellenére fellendült az operatív működés a szülé­szet terén. Lejumeau 1821-ben felfedezi a magzati szívhangok romlásának jelentőségét és ezzel az eddigi anyai indicatiók mel­lett a magzat érdekéből felállított indicatiók is felvonulnak a császármetszések javallatai közé. A műtétek utáni hashártyagyul­ladások, sepsisek csökkentése céljából Ritgen Giessenben 1821­ben, Physik Philadelphiában 1822-ben, Baudelocque Párizsban 1823-ban extraperitoneális módszert dolgoznak ki. A peritonitis és sepsis tovább is változatlanul szedi áldozatait. Mindezek ellenére mind gyakrabban végzik a sectio caesareákat. A szülészeti osztályokat Európa-szerte állítják fel, de sehol sem gondoskodnak műtőhelyiségekről. Műtét esetén a klinika, vagy osztály egyik kisebb szobájából improvizálnak operáló helyi­séget, ahol a primitív műszereiket és a varróanyagot ki sem fő­zik, kezüket nem dezinficiálják s a beteg hasának szőrzetét sem borotválják le. Nem csodálkozhatunk tehát, ha a császármetszé­sek túlnyomó részét a beteg lakásán végezték, hasonló primitív körülmények között. Oda is elvitték a kifőzetlen műszerüket és a beteget ágyában, vagy asztalon operálták meg. Ilyen viszonyok között az eredmények csak rosszak lehettek, azokat pedig ideges tüneteknek, a levegő káros behatásának tulajdonították, nem is­merve a sterilitást. Hazánkban a szülészeti működés 1770 után, az egyetem felállí­tását követően indult meg. Ettől az időtől kezdve már sebész­szülész mestereket is képeztek ki. Közülük Csirke Lajos 1837-ben értekezett az „Operationes obstetriciae"-ben a császármetszésről. 1839-ben pedig Pongrácz Mihály, Magyarországon elsőnek végezte c műtétet a beteg lakásán. A méh sebét ő sem varrta el. A beteg műtét után fél órával exitált elvérzés következtében. A narcosist Simpson 1847-ben vezette be a sebészetbe és szü­lészetbe. E további impulsust adott a császármetszések végzésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom