Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Dr. Bencze József: A magyar paraszti köpölyözésről és érvágásról

azonban fontos, mert a nép azt hiszi, hogy ez is hozzátartozik a gyógyításhoz. Mostanában - amint a fürdős panaszkodó hangon beszélte már egyre ritkább a köpölyözés, hetenként 1-2 akad csupán, de korábban valóságos nagyüzem volt. Ezt a rövid tanulmányt azért tartottam érdemesnek, hogy a teljesen kiveszőben levő régi orvosi, újabban már csak népi empirikus gyógyító módot a maga kezdetlegességében ismertessem. Az eszközök, a skarifikáló, a tchénszarvak fertőtlenítéséről jobb nem is beszélni! Arról viszont szólnunk kell, hogy ha egy empirikus gyógymód, mint a köpölyözés és érvágás évezredek óta fennáll, ma pedig korszerű eszközökkel, teljes sebészi sterilitással, egyes országokban kezd átmenni ismét az orvosi gyakorlatba, akkor bizonyosak lehetünk, hogy a szuggesztív hatáson kívül más szerepe is lehet és biztosan van is. Úgy gondolom, hogy érdemes volna a haemathologusoknak ezzel a kérdéssel foglalkozni, lehet, hogy a lokális vérelvonás által a kapillárisokból sok hystamin szabadul fel és árasztja el a szervezetet és talán egy stress hatás következtében áll elő a nép által annyira magasztalt jó közérzet, megkönnyebbülés és sokszor gyógyulás' is.