Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Prof. dr. Haranghy László: Semmelweis Ignác betegsége kórbonctani szempontból

paralysis egyéb szöveti jelét nem ismerték és az agy minden körülírt atrophiáját rendszerint a paralysissel hozták kapcsolatba. Sajátságos jelenség, hogy az „Orvosi Hetilap" boncdiagnózisa atrophia cerebriről és hydrocephalo chronicáról beszél, holott az eredeti boncjegyzőkönyvben ilyen állítás nincsen. Hogy a hydrocephalus heveny vagy chronicus folyamatnak felelt-e meg, sem a boncjegyzőkönyvből, sem a neurohistológiai leletekből nem tűnik ki. Végeredményben sem a boncolási lelet, sem a neurohistológiai elváltozások nem nyújtanak arra vonatkozólag bizonyítékot, hogy Semmelweis paralysisben vagy tabesben szenvedett volna és amennyiben a kórbonctani elváltozásokból a psychés állapotra egyáltalában következtetni lehet, kórbonctanilag feltehető, hogy a halált megelőző súlyos zavartság a kórbonctanilag leghatározottabban igazolt septicus állapot okozta deliriummal hozható összefüggésbe. Ami pedig az idültnek látszó agyelváltozásokat illeti, az nem paralysissel, vagy tabessel, hanem az agyi erek sklerosisával magyarázható. Hogy az „Orvosi Hetilap" közleményébe miért és hogyan került be az eredeti boncjegyzőkönyvből hiányzó „atrophia cerebri et hydoccphalo chronico", többet nem dönthető cl. Ismerve azonban Semmelweis küzdelmes életét, nem csodálkozhatunk rajta, ha ellenfelei halálában nem a tragikus vérmérgezést igyekeztek kidomborítani, hanem harcos egyéniségét organikus elmebaj okozta kóros elmeműködéssel akarták magyarázni.