Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Prof. dr. Haranghy László: Semmelweis Ignác betegsége kórbonctani szempontból

az intézmény agybénulásban jelölte meg. Ezzel szemben Sigerist „Grosse Ärzte" 1954- című munkájának 325. oldalán Semmelweis betegségéről a következőket írja: „Sein Gedächtnis fing an, ihm zu verlassen. Sein Geist verdüstete sich. Er musste schlieslich in eine Irrenanstallt gebracht werden. Un die Tragik voll zu machen, starb er, erst 47 Jahre alt, an der gleichen Krankheit, die ihm einst die Idee zu seiner Entdeckung gegeben hätte. Er verletzte sich bei seiner Operation und starb an Blutvergiftung genau wie einst sein Freund Kolletschka." Regöly-Mérei Gyula legújabb vizsgálatai alapján megállapította, hogy Semmelweis még 1865-ben magas szintű tudományos munkát végzett. Még júniusban kimerítő gynekológiai tanulmányt közölt és röviddel halála előtt eredményesen operált. Regöly-Mérei is megállapítja, hogy Semmelweis halála a júliusban végzett operáció következtében elszenvedett és sepsist okozó sérülésre vezethető vissza. Az „Orvosi Hetilap" 1865-ben megjelent 48. számában „Semmelweis Ignác tanár holttestének vizsgálata" cím alatt közölte Semmelweis boncjegyzőkönyvét és Mcynert Tivadar akkori bécsi magántanártól az agyvelő és a gerincagy szövettani vizsgálatának adatait. A bécsi kórbonctani intézet jelenlegi igazgatója, akinek e helyről is köszönetet mondok, volt szíves Semmelweis kórbonctani jegyzőkönyvének hiteles másolatát nekünk megküldeni. Chiari professzor közölte azt is, hogy Mcynert későbbi bécsi professzor szövettani vizsgálatának eredetije nem található fel és a szövettani praeparatumok sincsenek meg. Semmelweis boncjegyzőkönyvének száma: 49.514/1404/1865. aug. 14. A holttestet a professzor Mildner vezetése alatt Pflegestation die Irrenanstallt küldte be és nem mint Schürcr von Waldheim állítja, a Niederösterreichische LandesTrrenanstallt. A boncoló neve nincs feljegyezve. A klinikai diagnózis: Gehirnlähmung. Az eredeti jegyzőkönyvből a következőket emeljük ki: „Das Schädeldach dickwandig, kompakt, die harte Hirnhaut innig mit demselben verwachsen, die inneren Hirnhäute blutreich, serös infiltriert, längs der erweiterten, geschlängelten Gefässe milchig getrübt, beim Abziehen derselben Rindensubstanz stellenweise haftend bleibend. Das Hirn dem Vorderlappcn entsprechend verdünnte Windun-