Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)
Dr. Schultheisz Emil: Későközépkori orvosi kéziratfragmentum
Albicus természetes gyógymódokat kedvelő felfogásával. Tudjuk, hogy Albicus a bőr pórusainak szerepét jól ismeri. "Ezzel kéziratunk is kimerítően foglalkozik. Ugyancsak albicusi szellemben íródott a kézirat érvágásról szóló capitulusa is (f i^r). Csaknem gyakrabban találkozunk itt az érvágás káros hatásainak felsorolásával, mint az érvágás kedvező eredményeinek ismertetésével. Albicus a Vetulariusban ismételten óv a túlzottan alkalmazott érvágástól. Hasonló megnyilatkozásokat találunk a lipcsei Albicus-kéziratban is. 21 Már Sudhoff felhívta a figyelmet az Albicusféle pestis-iratokat tárgyaló tanulmányában 22 arra a feltűnő körülményre, hogy Albicus milyen messzemenően figyelembe vette a geográfiai-etnológiai viszonyokat. Albicus szembeállítja az egyes nemzetek diaetetikus és egészségi szokásait. Ezt a distinctiot kéziratunkban két helyen is megtalálhatjuk: fol. n rccton, ahol a népek közötti differenciáról általában szól és fok 18 verson, ahol az „ebben az országban szokásos ételek"-ről beszél. Kéziratunk kitér a lakáshygiénére is (f i8v), ami ebben a korban merőben szokatlan, ha nem is példátlan. A levegővel, így a lakás levegőjével kéziratunkhoz hasonlóan ugyan foglalkozik többek között az Arnaldus Villanovanus által írt kommentár, valamint a Bartholomaeus-féle Practica is, de a szoba földjéről, tudomásom szerint, csak Albicus emlékezik meg a müncheni kéziratban. 23 Pick utal arra, hogy a Vetularius tele van népies kifejezésekkel. 24 Hasonlóak gyakoriak e kéziratban is. Nem kétséges, hogy ha kéziratunkat az Arnaldus Villanovanus által írt, illetve kommentált regimennel hasonlítjuk össze (Bámler-félc kiadás), számos hasonló részt találunk. így a kézirat fol. iir szövege csaknem megegyezik az augsburgi kiadás fol. i6v oldalával és a fok iiv szövege a Bámler-változat fol. iyr oldalával. Ha azonban tekintetbe vesszük a régimének szövegének „vándorlását" s azt a nagy hatást, amit éppen Arnaldus de Villanova gyakorolt Albicusra, úgy azt kell mondanunk, hogy e fragmentumnak a Villanova-féle regimennel való helyenkénti hasonlósága éppen nem szól az ellen, hogy e változat Albicus szellemében íródott légyen. Az elmondottak alapján indokoltnak látszik az a feltevés, hogy e kézirat fol. 27r 30. sorában említett prágai mester nem más,
