Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Dr. Regöly-Mérei Gyula: Semmelweis Ignác betegsége orvostörténelmi megvilágításban

lógjában arról ír, hogy már kezdettől fogva reménytelennek tekintette Semmelweis betegségét: „Már midőn tiszt ügyfelünk megbetegedésének szomorú hírét megerősíteni tollúnk vonakodott, azon súlyos aggodalommal telt meg keblünk, hogy annál szomorúbb tényt keilend valószínűen nem sokára feljegyeznünk, de azt, hogy a csapás ily gyorsan érjen meg, még sem vártuk."

7 Markusovszky „prognózisa" tehát foudroyans lefolyásra vonatkozik, ami semmiképpen sem illik mania, vagy paralysis progressiva esetére, de teljesen megfelel septicopyaemia kórisméjének. Ezt annál bizonyosabbnak tarthatjuk, mert a megemlékezés alább a következőkben folytatódik: „A halál mindezen jelen munkálkodásnak s szép reményeknek véget vetett."

7 A kortárs és bizalmas barát, Markusovszky tehát Semmelweis élete végéig terjedő lankadatlan tevékenységre emlékezett vissza, a munkálkodás folytatására reménytkeltő perspektívát látott. Mindennek nem a betegség vetett véget, ahogyan az elmebaj esetén lenne várható, hanem a halál. Ezek az adatok természetesen éles ellentétben állanak Schürer von Waldhcim könyvében'

0 szereplő leírással, ami másutt is szerepel az irodalomban. Ezek szerint ugyanis éppen Markusovszky vette volna észre Semmelweis kóros hangulatcmelkedését (!). Schürer von Waldheim azonban Semmelweis állítólagos betegfelvételi jegyzőkönyvének fakszimileszerü ábráját is közli, amely a Nicderösterreichischc Landes-Irrenanstalt fejlécét viseli. Az eredeti boncjegyzőkönyv már vázolt személyi adatai alapján azonban ezt a betegfelvételi jegyzőkönyvet hamisítványnak kell tartanunk és ezért legalább annyit joggal állíthatunk, hogy Schürer von Waldheim nyilván nagy jóakarattal és fáradsággal készült munkájába, bizonyosan nem saját hibájából, hanem az eredeti forrásművek hiányában, megtévesztő adatok is kerültek. Schürcr von Waldheim idézett könyvében több helyen hivatkozik Hirschler Ignácz „Erinnerungen an Semmelweis" című kéziratára, amely Hegar tulajdonában volt. Ez a munka azonban sohasem jelent meg, a kézirat további sorsa sem ismert, jelenlegi lelőhelyéről nem tudunk semmit. Az kétségtelen, hogy Hirschler ilyen megemlékezést szerkesztett s azt Tauffer juttatta el Hegarhoz. Tartalma azonban pontosabban nem tudott. Több 2 Orvostörténeti közi. 17