Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)

Dr. Schultheisz Emil: Későközépkori orvosi kéziratfragmentum

KÉSŐKÖZÉPKORI ORVOSI KÉZIRATFRAGMENTUM Irta: Dr. SCHULTHEISZ EMIL (Budapest) A

középkor orvosi irodalmában jelentős szerepet töltenek be a különféle egészségi-diaetetikai szabályokat összefoglaló kéziratok: regimina sanitatis (Gcsundheitsregeln). E régimének diaeteti kus-hygienes előírásai nemcsak mint önálló kéziratos könyvek terjedtek el, hanem a középkor - főleg a későközépkor - egyéb orvosi műveinek részeivé váltak. így a XIII-XIV. század legelterjedtebb orvosi könyve, a Practica Bartholomaei

1 éppúgy tartalmaz egy regimen sanitatist, mint az ezt elterjedtségében lassan kiszorító, s később nyomtatásban is megjelent Arzneibuch Ortolfs von Baierland. Utóbbiról Keil mutatta ki, hogy a diaetetikus szabályokat tartalmazó fejezet nem szerves része a műnek.

2 A középkor valamennyi regimenje ultima analysi a Schola Salernitánára vezethető vissza. Megjelenési formájukban azonban ezek egymástól sokban eltérők, helyenként tartalmukban is különbözők. A scholasticus szellem virágzása idején e változatok egyre inkább távolodnak az eredeti mű józan egyszerűségétől. Az egyes régimének e különbözősége és tartalmi módosulása egyrészt az idővel gyarapodó ismeretek következménye, másrészt a regimen szerzőjének, illetve kommentátorának orvosi egyénisége és tudása tükröződik a regimen szellemében és módosítja formáját, tartalmát. Mint ahogy a koraközépkori salernói regiment az angol király részére írták, úgy a későközépkori régimének is többnyire egy uralkodó számára készültek. Szerzőjük vagy kommentátoruk többnyire a király orvosa volt.