Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 18. (Budapest, 1960)
Dr. Réti Endre: Magyar darwinista orvosok
elmondja, hogy „Az idegműködést az idegekben tanyázó ún. »idegszellemeknek« tulajdonították. Ma az élettüneményeket a mechanika (!) alapján törekszünk megmagyarázni. Az életet, mint az élő test részeinek mozgását fogjuk fel." Határozottan foglal állást az evolúcióval kapcsolatban. „A búvárok helyes irányban indultak, midőn tudva vagy nem tudva, feltették azt, hogy az emberi test élettüneményei azonosak az állatokon észlelt élettüneményekkel, hogy az életműködések itt is, ott is ugyanazon természettörvényeknek hódolva folynak le, ezt az élettan ma lépten-nyomon igazolja." Az azonos eredet elve, amelyet Darwin teljes érvényre emelt, kimutatta, hogy a „növény- és állatország eredete nagyon kevés őslényalakra vezethető vissza, mely őslények ivadékai különböző irányokban tökéletesbülve a jelenkori élőlényekké váltak". „Minden egyes egyén ébrényi életében mintegy megismétlődnek a fejlődés azon mozzanatai, melyekben az egyes fajok sok évezredeken keresztül átmentek." Egyik legjelentősebb orvosprofesszorunk, Lechner Károly ideggyógyász a lelki életet idegreflexekre igyekezett visszavezetni. Szêcsenovtàl, akinek munkája „Az agy reflezei" csak oroszul jelent meg, nem tudott, Pavlovot pedig megelőzte, ha nem is kísérleti munkával, de elméleti alapvezetésével. A harmadik szakaszban, az imperializmus időszakában a darwinizmust ismét próbálják háttérbe szorítani és neolamarckizmus, neodarwinizmus vagy egyéb címeken torzítják el idealista irányba. Ez ellen veszi fel a küzdelmet a tyimirjázevi, micsurini irányzat, amely materialista alapon fejleszti tovább a darwini tanítást. A Természettudományi Társulat 1914. évi (74.) közgyűlésén Entz Géza az elnöki megnyitóban („Néhány szó a darwinizmus állásáról") megvédelmezi a darwinizmust támadóival szemben. Driesch pl. 1902-ben ezt írta: „Azok előtt, akiknek van belátásuk, már rég meghalt a darwinizmus; amit még mellette fölemlítenek, nem sokkal több, mint oly halotti beszéd, mely azt tartja, hogy: de mortuis nihil nisi bene." Fejtegetéseit Entz így fejezi be:
