Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Prof. Petrov B. D.: Az orosz tudósok szerepe az orvostudományban

A szülészet, mint tudomány a nép tapasztalataiból indul ki. A XVIII. század végén jelentek meg Oroszországban az első szülészek. Az első eredeti orosz szülészeti kézikönyv N. M. Maximovics-Ambodik: „A bábaság művészete" című ötkötetes műve volt, amely 1784-1786-ban jelent meg. A XIX. században az orosz szülészet és nőgyógyászat képviselői: V. F. Sznegirev (1847-1916), A. P. Gubarev (1855-1951), A. J. Krasszovszki (1821-1898) és mások e tudományok minden ágát gazdagították. V. F. Sznegirev például a nőgyógyászati műtétek mértéktelen alkalmazása ellen küzdött, és buzgón kutatott a női betegségek gyógyításának vértelen módszerei után. Sznegirev alapvető kézikönyve „A méhvérzések" négy kiadást ért meg, és több idegen nyelvre fordították le. A gyermekgyógyászat terén nagy hírnévre tett szert a moszkvai N. F. Filatov (1847-1902) egyetemi tanár. Monográfiái: a „Gyermekbetegségek szimptomatológiája és diagnózisa", „Fertőző gyermekbetegségek" és „Klinikai előadások" számos gyermekgyógyász nemzedéknek szabtak irányt. A kanyarónak Filatov által megállapított korai tünete az orvosi irodalomban, mint a Filatov-Koplik tünet jól ismert. A „rubeola-scarlatinosa"-t, amelyet később Filatov-Dukesz-féle negyedik betegségnek neveztek el, ő írta le először a gyermekek fertőző betegségeiről Filatov kézikönyvét tizenegy nyelvre fordították le, beleértve még a japánt is. Széleskörű gyermekgyógyászati iskolát alapított N. P. Gundobin professzor (1860-1908), a Katonai Orvosi Akadémia tagja. Gundobin azt a nézetet vallotta, hogy a gyermekgyógyászatnak a gyermeki szervezet anatomo-fiziológiai sajátosságainak pontos ismeretén kell alapulnia. N. P. Gundobin alapvető munkája, „A gyermekkor idioszinkráziái", amely 1906-ban jelent meg, az ő és számos tanítványa munkájának eredménye. N. P. Gundobin minden munkájában hangsúlyozza a gyermekgyógyászat és a pedagógia közötti szorosabb kapcsolatok szükségességét és azt tartotta, hogy minden gyermekgyógyásznak egyúttal pedagógusnak is kellene lennie. Meg kell említenünk I. V. Trojcki (1856-1925) gyermekgyógyászt, aki számos vizsgálatot végzett a fültőmirigy-gyulladással