Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Dr. Karasszon Dénes: Az állatorvostan helye az egyetemes orvostudomány történetében

Czakó Kálmán 1843. december 7-én született Hernádnémetiben (Zemplén m.). Középiskoláit Sárospatakon végezte, majd a budapesti egyetem orvosi karára iratkozott be, ahol 1870-ben orvosdoktori oklevelet szerzett. Már ugyanebben az évben tanársegéd a kolozsvári orvos-sebészeti tanintézet kórbonctani és törvényszéki orvostani tanszékén Genersich tanár mellett. 1871-ben a budapesti egyetem kórbonctani intézetében Scheuthauer tanár mellé nevezik ki asszisztensnek, egyidejűleg a pesti szegénygyermek-kórház prosectori teendőit is ellátja. A tudományos ambíciójú, komoly, rendkívül tehetséges fiatal tanársegédet a földművelésügyi miniszter 1872-ben külföldi tanulmányútra küldi, amelynek során számos egyetemet és állatorvosi intézményt látogat meg. Két év után hazatérve, 1874-ben nyilvános rendes tanárnak nevezik ki a budapesti állatorvosi akadémiára, ahol az általános kórtanon és kórbonctanon kívül a gyógyszertant és növénytant is előadja. Czakó nagyon mostoha viszonyok között kezdte meg működését. A tanszék szervezésének munkáját jóformán teljesen elölről kellett kezdenie, de „in magnis voluisse sat est" mondja Propertius és ő szívós akarattal, hangyaszorgalommal látott munkához. A Genersich és Scheuthauer professzorok mellett, valamint külföldi tanulmányútja során szerzett tapasztalatait eredményesen tudta felhasználni heroikus munkájában. Rendszeres, alapos és pontos. Első, aki főiskolánkon tudományos alapon tanítja a kórbonctant. Megvetette a kórbonctani, növénytani és gyógyszertani gyűjtemény alapjait. létesítette és vezette ezenkívül a budapesti Országos Vetőmagvizsgáló Állomást, értékes növény- és maggyűjteményt rendezett be. Tudományos munkálkodását már egyetemi tanársegéd korában megkezdte és később is, már mint tanár, sok ós nagybecsű dolgozattal ajándékozta meg a tudományos irodalmat. Irodalmi tevékenysége a tudomány több ágára terjedt ki, s a kórbonctanon, törvényszéki orvostanon, gyógyszertanon, méregtanon kívül különös előszeretettel a növénytant ölelte fel. Érdemei elismeréséül 1893-ban kir. tanácsosi címmel tüntették ki. Szervezetét azonban boncolás közben szerzett fertőzés támadta meg. A súlyos betegségben, amelyen átesett, egyik szemét