Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Dr. Karasszon Dénes: Az állatorvostan helye az egyetemes orvostudomány történetében

tatói karát, bővítésről pedig szó sem lehet. Ezért Galambos adja elő a növénytant, kémiát, gyógyszertant, rendeléstant, természetrajzot, állattenyésztést és szülészetet, általános kór- és gyógytani, valamint a kórbonctant. 1863-ban nevezik ki rendes tanárnak, de a reá rótt emberfeletti munkát szíve nem bírta sokáig. Másfél évig betegeskedett, míg végül 1865-ben a kormány belátta, /diene tantárgy egy tanár által két nyelven való előadásának további tarthatatlan voltát és „csupán" a kémia, általános kór- és gyógytan, elméleti és gyakorlati kórbonctan, valamint a gyógyszertan előadásával bízta meg. Szervezete azonban soha többé nem heverte ki a súlyos megerőltetést és végül 1872-ben, szakmája előrevitele terén tett fáradozásaival szerzett betegségében alig 52 éves korában meghalt. Galambos Márton széles érdeklődési körű, páratlan szorgalmú lelkes polyhystor volt. Szervezetét nem kímélve vállalta a reá háruló emberfeletti feladatokat. „Labor omnia vincit improbus" mondja Vergilius. Akkor, amikor az előadások még két nyelven folytak, kilenc tárgyra tanította a fiatal állatorvos-nemzedéket. Micsoda hallatlan lelkesedés kellett ahhoz, hogy ilyen túlterhelés mellett még önként is vállaljon valaki feladatot. Ő pedig vállalt: gyógyszertanból, valamint általános kór- és gyógytanból az előírt heti másfél óra helyett - mint mondotta, a tárgyak nagy fontosságára tekintettel - egész éven át minden nap egyórás külön előadást tartott. Kórbonctani előadásainak anyagát nem ismerjük, erről írott emlékünk nem maradt. Valószínűnek látszik, hogy ezeket az, előadásokat főként Roll bécsi tanár 1856-ban kiadott tankönyvére alapozta, e könyv ugyanis az intézmény könyvtárában az akkori időkből származó legelső beszerzések között szerepel. Megírta • viszont az első magyar állatorvosi gyógyszertan könyvet. Tudományos munkái közül legnagyobb jelentőségűek a keleti marhavész kórtanára vonatkozó vizsgálatai. Ö volt az első, aki a keleti marhavész vírusának marháról juhokra terjedését, juhok természetes körülmények között történt megbetegedését megfigyelte és leírta, sőt a betegség juhon szelídített contagiumának oltóanyagként való felhasználását is ajánlotta. Vizsgálatairól 1862-ben számolt be, azokban az években, amikor Semmelweis megjelentette művét a gyermekágyi láz ok-