Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)
Prof. Petrov B. D.: Az orosz tudósok szerepe az orvostudományban
keletkezése tanulmányozásának szentelte. Terehovszki tagadja a spontán keletkezés lehetőségét. Tételének az ad különös érdekességet, hogy egyike a legelső, kísérleteken alapuló munkáknak, amelyeket a biológia terén végeztek. A. M. Sumjanszki értekezése „A vese felépítésé"-ről 1782-ben ugyancsak a strassburgi egyetemen hangzott el. Nem sokkal ezelőtt hozta nyilvánosságra a két nagy anatómus: Morgagni és Ruysch a veséről szóló tanulmányát. Mégis, a fiatal orosz tudós fedezte fel a vesében a Malphigi-tüsző membránját, amit előtte nem ismert fel senki. Eredeti módszert javasolt, hogy nyomás alatt vezessenek szőlőcukor oldatot a vese véredényeibe. Ez a módszer a szövettan fejlődésében fontos szerepet játszott. A. M. Sumjanszki értekezését külföldön két ízben adták ki, míg kivonatokat több mint tíz esetben nyomattak. A járványok nagy elterjedése a XVIII. században előtérbe helyezte az ellenük való küzdelmet. Az ukrajnai születésű Danilo Szamojlovicsot (1746-1805) ismerték talán a legjobban az orosz orvosok közül, a pestis elleni küzdelemről írt munkáit több ízben kiadták. Külföldi tartózkodása alatt D. Sz. Szamojlovics megismerkedett a pestisre vonatkozó terjedelmes irodalommal. Szembetűnő volt, hogy az esetek túlnyomó többségében a szerzők spekulatív, elvont elméletekből indultak ki. D. Sz. Szamojlovics munkáit bebizonyított tényekre, megfigyelésekre és kísérletekre alapozta, így született meg az „Értekezés a pestisről, amely elpusztítja az orosz birodalmat s különösen a fővárost, Moszkvát" című alapvető munkája, amely messze, szülőhazája határain túl is híressé tette nevét. A könyvet Párizsban, 1783-ban adták ki francia nyelven, ami külföldi olvasók számára is hozzáférhetővé tette azt. D. Sz. Szamojlovics munkáját, amely nemcsak a problémát állította fel helyesen, hanem a pestis elleni küzdelemhez is értékes gyakorlati utasításokat adott, széles körben kommentálták. A dijoni (Franciaország) Tudományos, Szépművészeti és Irodalmi Akadémia D. Sz. Szamojlovicsot tagjává választotta. Röviddel ezután a római, a marseille-i, a lyoni, a toulouse-i, a mainzi, a mannheimi, a turini, a páduai akadémiák, továbbá a