Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 17. (Budapest, 1960)

Dr. Alföldy Géza: Kelta gyógyító istenségek tisztelete a római Pannoniában

szikus istennőről van szó, amint Apollón sem csak a görög-ró­mai isten itt. A nyugati keltáknál Hygiea nem más, mint Sirona. Grannus társnője. Ez a kelta istennő nevének tanúsága szerint, amelynek jelentése „a csillag", megfelelője a szoláris Grannus­nak, főképpen azonban a gyógyforrások istensége, mint Grannus is. A római korban Hygieaval olvadt össze: a Hygiea alakjában ábrázolt istennőt a feliratok többször Sironának nevezik. Mivel Brigetióban Hygiea nem Aesculapius, hanem Apollón Grannus társnője, kétségtelen, hogy itt is a kelta Sironát takarja és ere­detében kelta gyógyító forrás-istennő. Grannus és Sirona, a kelta gyógyító istenpár tisztelete Pan­nóniában nem egyedülálló. Sironának egy szobra Carnuntumból került elő, ahol több Apollón-felirat is ismeretes és Sirona jelen­léte révén valószínű, hogy az isten itt is Grannust rejti magá­ban. Fontosabb azonban ennél egy újonnan talált feliratos kő­emlék, amely Bécsben, az egykori Vindobonában került elő né­hány évvel ezelőtt. A feliratot egy légióskatona a tábori kór­házban állította Juppiter Optimus Maximus Salutaris, Apollón, Sirona és Aesculapius tiszteletére. A katona a romanizált ős­lakosság köréből származott és, mint felirata mutatja, a római gyógyító istenek mellett nem feledkezett meg saját népének ha­sonló isteneiről sem. Juppiter Optimus Maximus, a római állam­vallás főistene az ő szemében az egészségnek is adója, ezért ne­vezi az istent Salutarisnak, akár egy aquincumi felirat állító ja. Aesculapius a görög-római orvosisten. A kelta Sironát már is­merjük és az ő párjaként Apollón sem lehet más, mint Grannus. Ugyancsak Grannus alakját tiszteli végül Apollónban egy vin­dobonai kelta nő, Claudia Attuia is, aki gyermekei egészségéért az isten és a Nymphák tiszteletére állított fogadalmi emléket. Igen valószínű, hogy ebben az esetben, Apollón-Grannus mellett a Nymphák is helyi kelta gyógyforrás-istenségek: Galliában sok esetben mint ilyenek társulnak Grannus mellé. Befejezésül még egyszer vissza kívánunk térni a brigetiói Apol­lón Grannus-kultuszra, illetőleg az isten templomára, amelynek története a feliratokból többé-kevésbé megismerhető. A feliratok tanúsága szerint a templom az i. u. III. század első évtizedében épült, a század második évtizedében kibővítették, és 217-ben

Next

/
Oldalképek
Tartalom