Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Dr. Biró Imre: A magyar szemészet fejlődése a XIX. században

tudomány egyik legnagyszerűbb epocháját jelentette, és jelenti még ma is. Ezalatt itthon megállt a világ. A tudományban pedig a megállás egyenlő a visszafejlődéssel. Lippaynak nemcsak a szemészet új elméleti és operatív vívmányaihoz nem volt érzéke, de hiányzott belőle minden készség és akaraterő, hogy a szemészetet hallgatóival megkedveltesse. A műtéti beavatkozások a századelcji stílust követték s mint Barlay János írja, még 1868-ban (17 évvel a szemtükör felfedezése után!) is találkozni a klinikai kórtörténetekben olyan diagnózissal, ami a szemtükör hiányára enged következtetni. („Amaurosis ex origine centrali".)

9 A szemészet az egyetemen a legelhanyagoltabb tárgyak közé tartozott. Az eredmény mihamar megmutatkozott, mert egy kortárs, id. Imre József szerint: „az orvosok szemkörüli tevékenysége igen gyér kivétellel olyan kuruzslás volt, mint a szemészet főművelőié, a valódi kuruzslóké".

10 Amikor Graefe már kidolgozta a szürkehályog kivonásának modern elvét, akkor nálunk a hivatott szemészek hiánya miatt elszaporodott kuruzslók az ország számos vidékén hegyesített kötőtűvel, Erdélyben néhol akáctövissel is reklinálták a hályogot. A legtöbb ember szinte apatikusan vette tudomásul szembetegségét, „mintha a szemek bajának gyógyítása luxus lett volna, amely közönséges embert nem illet meg", (id. Imre)" Lippay professzorsága idején az ország igazi szemészeit az egyetemeken kívül találjuk. A pesti Hirschler Ignác, a váradi Grósz Frigyes és a pozsonyi Kanka Károly voltak azok, akikhez jogos reménnyel fordulhattak a szembetegek. (Rajtuk kívül Fabini régi segédje, a Desmarres-nál is tanult Mészáros-Rupert Ignác volt jelentékeny egyéniség, de ő afeletti elkeseredésében, hogy reményei ellenére nem került a pesti katedrára, végleg hátat fordított a szemészetnek.)

12 A legidősebb Grósz Frigyes volt közöttük, testi-lelki habitusában igazi Jókai-figura. Életművét röviden ismertettem az Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei 4. kötetében, s most nincs szándékomban önmagamat ismételni. De nem lehet eleget hangoztatni, hogy abban az időben, amikor a szemklinikának egészségtelen környezetben és műtő nélkül csak