Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Dr. Farkas László: Sejtelmélet és dialektikus materializmus

Ami az általános fejlődéstörvények problematikáját illeti, Schwann két lényegileg különböző nézetet állít egymással szembe. Az egyik nézet - ha el is fogadja a szervetlen természetben uralkodó szükségszerűséget, teleológiai értelemben vett célok feltételezése nélkül - az élő szervezet fejlődésének alapját sajátos szellemi szubsztanciának, léleknek a működésében látja, mely lélek meghatározott egyéni cél érdekében hat. A másik nézet a szerves és szervetlen világ fejlődését meghatározó erők lényegi azonosságából indul ki. A törvények és erők az élők világában is vakon, cél nélkül hatnak. „. . . a szerves világ erői, amelyek az anyag létezésével adva vannak, a fizikai törvényekkel megegyeznek." (Mikroskopische Untersuchungen 184. old.) Schwann elveti a teleologikus nézetet és a második, az ún. fizikai szemlélet mellett tör lándzsát. Amint nem lehet - mondja - a föld nap körüli forgását olyan erőből magyarázni, melynek „feladata" a föld évszakainak biztosítása, hasonlóképpen nem lehet azt állítani, hogy a gyulladásos folyamat és a gennyesedés „célja" az idegen test kiküszöbölése lenne. Persze ezek a megállapítások és megfogalmazások nemcsak materialisztikus tendenciák, hanem mechanisztikus szemléletet is tükröznek. A szervezetek viszonylagos célirányos anatómiai felépítésének és fiziológiájának nem teologikus magyarázata természetesen nem volt lehetséges olyan természettudományos felfedezések nélkül, amely Schwann fő művének megjelentetését követő évtizedek feladata volt: a szervezetek fejlődéstörténetének és fejlődéstörvényének feltárása, a szervezet és környezet bonyolult kölcsönhatásának felismerése, az alkalmazkodás alapján történő kiválasztódás törvényszerűségeinek kimutatása stb. A fizkai világból - írja - könnyű viszonylag a teleologikus magyarázatokat, pl. a horror vacuit száműzni, annál nehezebb feladat volt a célszerűség elvétől az élő természet jelenségeivel kapcsolatban megszabadulni. Pedig ez múlhatatlanul szükséges, mivel a teleologikus szemlélet mindent és semmit sem magyaráz. („. . . dass . . . alles und nichts erklärt wird." Uo. 186. old.) Schwann ezen egyértelmű és határozott megállapítása után egy finom fordulattal megadja az „Értelmes Lénynek" a szükséges tiszteletet, kifejtve, hogy az élő, illetve az élettelen termé-