Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 15-16. (Budapest, 1959)

Dr. Farkas László: Sejtelmélet és dialektikus materializmus

jellemző vegyi folyamatok és az élőlényben lezajló sajátos anyagcsere között. Éppen a szakadatlan anyagcsere az, amely a szervezet és a környezet közötti kapcsolatot és viszonylagos egyensúlyt biztosítja és teszi lehetővé a szervezet fennmaradását: „...minden szerves lény minden pillanatban ugyanaz és nem ugyanaz, minden pillanatban feldolgoz kívülről kapott anyagokat és másokat kiválaszt, testében minden pillanatban elhalnak sejtek és újak képződnek, hosszabb idő után e test anyaga teljesen megújul, más anyag atomokkal pótlódott, úgy, hogy minden szerves lény állandóan ugyanaz és más is. (Antidühring 23-24. old.) A sejt élete is az azonosság és a különbség, a viszonylagos nyugalom és a szakadatlan mozgás egysége. Schwann (Theodor 1810-1882) alapvető munkájában (Mikroskopische Untersuchungen über die Übereinstimmung in der Struktur und dem Wachstume der Tiere und Pflanzen) összeveti azokat a jelenségeket, amelyek a sejt képződése és növekedése során tapasztalhatók, azokkal a kémiai és fizikai jelenségekkel, amelyek a kristály képződési folyamatot jellemzik és részletesen elemzi a két folyamat közötti azonosságot és különbséget. Sejtképződésének, valamint a kristályképződési folyamat alapját fizikai, kémiai erők hatásában látja. Ugyanakkor aláhúzza, hogy a sejt plasztikus jelenségei és a kristályosodási folyamat több vonatkozásban különböznek egymástól. A kristály növekedése ugyanis lehetetlen, ha külön sajátos ok nem lép fel, amely csökkenti a meglevő oldat oldóképességét. A sejt ezzel szemben maga képes a környező miliőben fizikai, kémiai változást előidézni és növekedéséhez nem igényli sajátos külső erő hatását. Az élő szervezet, a sejt megkülönböztető sajátosságát, tehát abban látja Schwann, hogy ellentétben a kristállyal, aktív módon változtatja meg a környezet fizikai, kémiai összetételét, ami az anyagok felvételét, illetve az anyagcserét lehetővé teszik. A kristály apozíció révén - új molekuláknak a kristály felületére történő lerakodása révén - növekszik. A sejt intussuscepció révén, azaz új molekuláknak - a sejt belsejében már lerakódott - molekulák közé történő behatolása révén. A kristályosító erő és a sejt plasztikus kiválasztó képessége különböznek egymástól. 4 Orvostörténeti közi.